Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A hang
Lüktető légoszlopok, sípok. 275 I* !> mennél nagyobb ezek különböző volta, miért is az orgonakészítőnek ezek alkalmas szerül szolgálnak sípjaik hangolására. E jelenséggel kapcsolatos a húrok s sípok velehangzdsa. Ha a zongora nyílt szekrényébe bizonyos hangot belé éneklünk, a légrezgés által megrezdített nagy számú húr megcsendűlése által jókora zörej támad. E zörejből azonban az énekelt hanggal egyező hang kiválik, s még cseng, mikor a többi már elnémult, mert a rezgő légrészecskék kivált ráhatottak. Lüktető légoszlopok, sípok. Ha hosszú, alul nyilt csőbe füvünk, a bezárt levegő mozgását keltjük ugyan föl, de nem olyant mely hanggerjesztését eszközölné. Ilyet pl. a cső száján lebegő nyelv kelthet, mely ha a cső felé rezeg, a maga élőit levő légrészecskéket süríti, visszamentében pedig ritkítja. Azonban lökések által is, melyek a légáramot szemben álló szegélynek veti, mozgásba hozható a légoszlop, s a hangszerek szerkezetében mindkét mód alkalmazásban is van. A trombita, vadászkürt, puzón, klarinét s fagot példák az első esetre, úgynevezett nyelv- sípok; ellenben az orgonasípok s furulyák, az úgynevezett fuvolasípok a második esetre tartoznak, s ez utóbbiakról akarjuk magyarázni az idevágó törvényeket. A 313. s 315. ábrák a sípok külsőjét, a 314. s 316. ábrák pedig átmetszetöket mutatja. Az alsó rész a fúvó. A levegő a c gát által vezetve az a b száj felé tódul, s itt a b élbe ütödve megsiirűdik. Ez ugyan nem tart soká, mert kifelé mindjárt szétterjedhet; az utána tóduló légtömeg azonban a folyamatot újból ismétli, s ekképen a sűrűbb s ritkább légrétegek gyors egymásutánjából hullámzások keletkeznek. Az ekkép előidézett rendülések a cső belsejében levő levegővel közlődnek s ezt ugyanoly gyors rezgésbe hozzák. Mivel pedig a bezárt légoszlop legkönnyebben mint egész tömeg rezeg, hatékonyabb mozgásával a szájnál keletkező hullámok gyorsaságára befoly s szabályozza azok sebességét. Minden sípnak meg van tehát a maga külön hangja, mely a benne rezgő légoszlop hosszától függ. Nyilván való, hogy minden lökés, minden síirűdés, mely a-ból kiindulva a belső légoszlopra hat, a cső egész hosszában sűrű hullámként mozog odább, míg a dd zárt véget éiú el ; ez visszaveri, mire ismét az a b nyíláshoz jut. A ú-nél levő légréteg azonban veszteg marad, s itt rezgési csomópont képződik. Az a hang, melyet egy 7a párisi láb hosszéi födött síp ad, tökéletesen egyezik azzal, melyet a sziréna 512 lökésre hallat. A levegőben azonban a hang másodperczében 1024 párisi lábat tesz meg, s minthogy a hullámok hossza egyenlő a térrel, melyben a hang a levegő rezgése alatt tova terjed, a hangot keltő hullámok 102Vsi 2 — 2 láb hosszúak. A födött síp alaphangja tehát visszásán függ ugyannak hosszától. A nyilt sípok csövének mindkét vége a külső levegőnek nyitva el ; ezekben a rezgési csomó közepükön képződik. Ugyanannak az alaphang számára a nyilt sípoknak a födötteknél kétszer oly hosszúaknak kell lenniök. Az egyszerű csövű hang313. ábra. 314. ábra. 315. ábra. 316. ábra. Födött s nyilt sípok. 35*
