Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - Az emeltyű és csigasor
Az emeltyű. 23 Mindazok a gépek pedig, melyek által ily csudálatos művek létesültek, végül is egy alaptörvényben egyesülnek, az emeltyűében, valamint a csavar számos alkalmazása a lejtő törvényén alapul. Az emeltyű nem egyéb, mint egy szilárd pont körül forgatható rúd, melyet két erő különböző irányban igyekszik ama pont körül forgatni. Az egyiket (a mozgatót) röviden mondjuk erőnek, a másikat (a mozgatottat) tehernek; ekkor az a kérdés : mily visszonyok közt van á'2- ábra. Kétkarú emeltyű, az erő a teherrel egyensúlyban ? A látszóan közel levő válasz : ha mindkettő egyenlően nagy, száz esetben alig volna egyszer helyes ; mert nemcsak a nagyságon áll, hanem a támadási ponton is, vagyis azon, mennyire van ez a forgási ponttól (vagy a szilárd ponttól). Az emeltyű ama részeit, melyek a forgási pont és az erők támadási pontjai közt vannak, emeltyűkaroknak nevezzük. Egy munkás követ akar megemelni. Vas rudat tói alá, melyet a tusakkal megtámaszt. Mennél közelebb teszi a tusakot a kőhöz, mennél közelebb jut tehát az emeltyű forgási pontja a teherhez, annál könnyebben bánik ez utóbbival el. Egy megdöntött fatörzsön keresztben fekszik egy deszka ; pompás hinta ez, melyet két egy nagyságban levő fiú mindjárt el is foglal. Kis lökés elegendő, hogy egyikök magasra emelkedjék a levegőbe, mert a másikpak leszálló súlya megemeli. De ime az egyikhez még egy pajtás is szegődik és mindketten — lenn maradnak a földön, mig a másik fenn vau a magasban ; ekkor úgy segítenek magukon, hogy a deszkát a törzsön tovább 24. ábra. A kétkarú emeltyű alkalmazása, tolják a túlsónak, úgy hogy ez, most már súlyával a forgási ponttól távolabb lévén, működhetik. A másik kettőt ekkor a magasba röpítheti, de a mit látszat szerint nyertek, azt a mi a mulatságot illeti, elvesztették, mert mikor ketten egy által hintáztatják magukat, a magában levőt minden megemelésnél kétszer oly magasra kell fölvetniük. E hinta emeltyű ; valamint az emelövasnál, itt is az erők támadási pontja a forgási ponttól két oldalt esik. Az ily emeltyűket kétkaruaknak nevezzük, megkülöinböztetésül az olyaktól, hol, mint a 23-ik ábrában, az erő s teher (a) egyoldalon vau a forgási ponttól (b), a miért ezeket egykaruaknak mondjuk. A 24., 25. s 2G. ábrák a mondottakat megmagyarázzák. Az ólló két ágát hibancz foglalja össze, mely az emeltyűnek forgási pontjául szolgál. 23. ábra. Egykarú emeltyű.
