Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A telegraf feltalálása
A tengeralatti vagy földalatti vezetékek, 255 árfolyamot jelentő sürgönyt: «Arany 50, London 164Va, bonok 7V«, gyapot 36 c. nyugodt». E sürgöny az ó-világot az újjal való viszonyában egyszeriben 12 nappal lökte előre ; mert a legutóbb beérkezett hírek jul. 16-án menesztettek el gőzösen New-Yorkból. A szerencsés siker felszítá az óhajt, hogy a múlt évben veszendőbe ment kábel megemeltessék s ha használhatónak mutatkoznék, a mi nem szenvedett kétséget, kapcsoltassák össze s vettessék meg általa egy második Uj-Founlandba vezető vezeték. A vállalat azonnal foganatosíttatott. A «Great-Eastern» felvontató gépével mindjárt ott termett. Első az volt, oly helyet találni, a hol a kábel nem feküdt nagyon mélyen, hogy a vasmacska fölkaphassa, s megemelése közben súlyánál fogva meg ne szakítsa. Mihelyt ez megtaláltatott, az emelés munkája megindult. Szept. 1 -jén már horogra került az alattság, s remélhető volt, hogy a tenger színe fölé hozzák. A feszültség minden perczben fokozódott. Végre éjjel kibukkant és rá egy órára rögtön Valenciába küldött sürgönyre már megérkezett a válasz. Az alattság végét a hozott készlettel összehegítették, még szept. 2-ikának reggelén folytatta útját a «Great Eastern» s szept. 8-án a két világrész : Európa s Amerika kettős telegrafvezetékkel voltak egymással összekötve. A két kábel egymással majdnem párhuzamos s csak néhány mérföldnyi távolban vannak egymástól ; az 1866-ki valamennyire inkább délnek esik. Az atlanti oczeánbeli kábel lera kásával szándékosan foglalkoztunk kimerítőbben, mert az emberiség történetében kiható ténykép fog minden, ha följegyeztetni. Az atlanton túli telegraf ln're- zése igen külömbözik a közönséges szárazföldiektől, melynél a vezetés, elszigetelés stb. egészen más viszonyok közt történik. A szárazföldi hírező közti állomások aránylag véve igen rövidek, különösen pedig a vezetékdrótot övező test «a levegő» lényegesen más befolyással van a villamos viszonyokra, mint a víz, mely a tengeralatti kabelt mossa. Azonkívül, valahányszor a tengeralatti vezetéken áram halad át vagy meg- szakíttatik, az övező víztömegben indító áramok keletkeznek, melyek ismét a kábelre bírnak hatással, ebben áramokat keltenek s szükségessé teszik, hogy minden jeladó áram után azonnal egy második, gyöngébb, de ellentétes áramot bocsássanak át a dróton, mely az indító áramot megszünteti. A főakadék azonban, mely a tengeralatti hírezésben a szárazföldivel szemben fölmerül, az, hogy a vezetékdrót, a guttapercsa burkolat s víz a leideni palaczk hatásává egyesülnek, melynél a vezeték a belső fegyverzetnek, a guttapercsa az üvegnek s a tengeri víz a külső fegyverzetnek állja meg helyét. E palaczk kissé hosszúra nyúlik, mert egyik szárazföldtől a másikig ér, s ha a kabelt ebből a szempontból tekintjük, nyilván való, hogy egy töltést kell a jeladást előzőleg útnak bocsátani, mielőtt a másik végben hatást lehetne elérni. E hatás az elnyúlt tenger alatti vezetéknél oly jelentékeny, hogy pl. egy Francziaország s Ausztrália közti vonalon körülbelül 10 perez kell arra, míg a 294. ábra. Az 1865-ki parti kábel.
