Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A szélmalom és csavarhajó
30 A szélmalom és csavarhajó, már hajómalmot ? Körülbelül lapátos kerekű gőzhajóhoz lehet azt hasonlítani, mely- gyors sodru folyóban le van horgonyozva, s melynek kerekei a víztömeg ütközései által forgásba hozatnak. A szárazon a vizi erő helyett a szél erejét hasonló módon működtethetjük, föltéve, hogy a lapátok egyik — vagy a felső, vagy az alsó — felét elzárva a széltől megóvnék, mert különben az ellenkező irányú forgatásra működő erő a másikat semlegesíti és a hatás elmarad. Ha a szélroham tetőirányosan hat valami vele szemben levő lapra, mint a viz a hajómalmok keréklapátjaira, egész ereje ez irányban fog működni, és az adott esetben a keréknek tengelye körüli forgását fogja előidézni. Ha azonban ferdén ütközik a lapra, ereje részben lesiklik, s csak a hajlás szerint fog egy kisebb-nagyobb rész tetőirányos nyomást gyakorolni a lapra, s ha ez göröndiire van erősítve, forgást előidézni. Könnyen megbizonyítható ez a 21. ábra által, melynek az erők egyközüjének törvénye szolgál alapul. Legyen, hogy AB a szélmalomszárnyat felülről nézve jelentse, a mely a DE göröndiire van erősítve. Tegyük fel, hogy ez utóbbi, mint rendesen úgy is, a szél iránt van állítva, s ca jelölje tehát a szél erejét, a melylyel ez a szárnyakra nyomást gyakorol. Ezt az erőt két másból képzelhetjük összeállítva, melyek egyike a szárnyra tetőirányosan, a másik pedig lapja irányában hat. E két erő viszonyítva irányára és nagyságára nézve az egyközünek oldalvonalai (d a és c d) által ábrázolható. Az utóbbi erő a szélmalomra teljesen hatástalan, mert a szárnyak lapjain lesiklik. Az előbbi azonban, mely tetőirányosan nyomja a szárnyat, ezt forgatni igyekszik ; ugyan szintén nem teljes erejével, hanem ismét csak egy részével, melyet ugyan e szétbontás utján nagyságában meghatározhatunk, ha az a ej g egyközüt megszerkesztjük, mely a e — a c-vel. Ebben az aj vonal a szél erejének azt a részét (a c) fejezi ki, mely az érintő irányában tetőirányosan hat agöröndü tengelyére s ennek folytán a szárnynak a göröndü körüli forgását igyekszik előidézni, mig a másik derékszögben rajta álló vonal a göröndü irányában működő « y rész a megtorlódást jelenti, melyet a malom göröndüje a szél visszanyomta szárnyak által szenved. Nyilvánvaló, hogy annál nagyobb lesz a hasznosítható hatás, mennél nagyobb a szélnek dologra kényszerített tömege. Azért már kora kezdetben a szárnyak lapjait több részből állíták össze, melyek kivehetők s tetszés szerint beiktathatok. E lapok, bélések, gyakran vivorlavászonból valók, de gyakortabb csak léczekböl vagy vesszőfonadékból. A szélmalmok, hogy a gyönge szellő is ki legyen használható, úgy épülnek, hogy homlokzatukkal a szélnek legyenek fordíthatók, bár mily irányból fújjon is az. A régibb szerkezetekben ezt csak úgy tudták elérni, hogy az egész épületet a közepén valami sarkon fordítható módon építették. A fő feltétel tehát természetesen az volt, hogy könnyű anyagból állíttassék elő, miért is a régibb szélmalmok többnyire fából valók voltak. Csak az u. n. hollandi szélmalmoknál indultak ki abból ez elvből, hogy csak a felső rész, melyben a göröndü jár, legyen mozgatható. Ezzel azt érték el, hogy tartósabb s czélszerübb palástot építhettek a 21. ábra. A szél hatása s szél kelepcze.
