Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A galvánosság, villamos világítás s galvános másolás
A galvános áram chemiai hatása. 219 A villamos fény egyik kiválósága az is, hogy melegséget nem terjeszt, nem hevíti meg a légkört, és nem rontja meg a zárt helyek levegőjét, mint teszi ezt a légszesz. Költségét is, melybe a villamos világítás kerül, gazdaságosnak mondják. Mind ezek mellett is nem szabad még azt állítani, hogy lejárta magát a légszesz. Az új világító szer egyelőre korlátoltan fog alkalmazást nyerni nagy útkeresztezéseknél széles utakon sőt színházakban, termekben, gyárakban stb. De e korlátozásban is I tekintélyes marad szerepe. Ha fölvesszük, hogy ezelőtt tíz évvel a villamos fény csak a különösség ingerével birt s gyakorlati hasznavehetőségében a legtöbben nem hittek, az eddigi eredményekkel be lehet érni. Humphrey Davy kísérlete 65 évi időköz után a tudományos kutatás legszebb gyakorlati alkalmazást vívta ki. A galvános áram chemiai hatása. Minden összetett chemiai vegyiiletben az alkotó részek külömböző villamos minőséggel bírnak, a melynél fogva külömböző helyet foglalnak el a fesziiltségi sorrendben. A víz pl. áll bydrogén s oxy- génből, melyek közül az előbbi a másodikkal szemben igenlő, a második az elsővel szemben ellenben tagadó magatartást követ. Ha tehát egy jócskán erős galvánláncz két sarka (a villdmutak, electrodok odoq — út) úgy nyúlik a vízbe, hogy az áram ezen át a másikhoz juthat, akkor olynemű bomlás áll be, hogy az igenlő villámút (anod, avá — íöl) a tagadó oxygént, a tagadó villámút (katbod, xarà = le) ellenben az igenlő bydrogént f vonzza. Mindkét gáznem a sarkvégeken apró buborékokban fejlődik, a hol üvegcsövekkel felfoghatók (262. ábra). E művelet alatt mindig kétszer annyi bydrogént nyerünk, mint oxygént, mert ily arányban van a két gáz a vízben egymással vegyülve. A víz szétbontását már 1803-ban észleltek Nicholson és Carlisle ; 1807-ben * Humphrey Davy fölfedezte, hogy egész hasonló módon bonthatók szét a lúgsók s földek, melyeket eddig elemi testeknek tartottak s kimutatta, hogy ezek úgynevezett oxydok, azaz bizonyos fémeknek egyszerű vegyiiletei oxygénnel. A hamuzsírban megtalálták a káliumot, a sziksóban a nátriumot ; a kalciumról, magnéziumról, alumíniumról s siliciumról kitudódott, hogy ezek a mézföldnek, talk-, agyagföldnek s a kovának alapi alkotó részei, és e tény által nyert csak szilárd alapot a ckémia, a melyen oly végtelenül gyorsan s sikeresen fejlődött ki. A nevezett testek s fémek vagy fémre ütő testek s a villamos fesziiltségi sornak legszélső igenlő végén foglalnak helyett. Az oxygén ellenben a leginkább tagadó testek egyike, minél fogva mindig az igenlő sarkon válik ki, míg ama fémek az erŐ3 telep tagadó sarkán színállapotban rakódnak le. Ebben a színállapotban azonban rendes viszonyok közt azaz a körlégi levegő bozzáférkezése alatt, nem tarthatók meg (pl. a kalium, natrium stb). Rokonulásuk az oxygénbez oly nagy, hogy azt rögtön magukhoz ragadják a levegőből s fénytiineménynyel vegyülnek vele, elégnek. Miért is nem találni az ilyféle elemeket a természetben színállapotban, s sok ideig tartott, s nagy fejlődést kellett elérni a tudománynak, hogy vegyiileteikből előállítsa. Davy- nak sikerült ez, mikor egy megolvasztot, svizbijas hamuzsír tönköt egy erős galvá28* 262. ábra. Vízbontás villamáranphal.
