Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - A mikroskop
Mit látni a nagyitón. 189 penészképződés jellemzik, s az újabb kutatások valószínűvé tették, hogy számtalan betegség, melyek fő jellemvonása a vér vagy a test nedveinek ckemiai elváltozása, szoros kölcsönös viszonyban áll mikroskopikus növényi s állati alakzatok jelenlétével. Az állat- s növényvilág határpontjaikon érintkeznek, egymásba kapnak át, s a külömböztetések, melyeket a felszínes rendszerités oly élesen határolt, eltűnnek, s pedig annál inkább, mennél jobban hatunk bele. Végre nem állunk a növényország vagy állatvilág határán, hanem a szerves létén általán. A diatomák, azok a parányi kis teremtmények, melyeket a pusztaszem csak akkor lát, mikor néhány miihó együtt van, kovaföldburokból állanak, belsejükben kevés nyálkával s majd sajka, majd rudacska, szita, korong stb. alakúak. Mesésen gyors szaporodásuk egyszerűen az által történik, hogy egyik a másikból nő ki, vagy megosztás által. Vizben s nedves földben élnek, de hogyan ? Izegnek-mozognak, kóvályognak — ez az egész. A táplálék fölvételére való szervnek, vagy egyéb állati jellegnek nyoma sem födözhető fel, de ép oly kevéssé sorozhatok e parányi teremtmények a növényről birt rendes fogalmunk alá. A szerves életnek első fokán állanak. Valamiképen a botanikának, a mikroskop természetesen azoknak a tudományoknak is lényeges előmozdítója lett, melyek az állati szervezettel foglalkoznak. A betegségekben követett eljárásban a nyers tapasztalatnak utat kelle engednie az észszerű orvoslási módoknak, mert az idegek, a bőr, az izmok legparányibb szervei tüzetes észleléseiből megismertük működésüket és az ezekben beállt változásokat e szerint valódi okaira tudjuk visszavezetni. A mikroskop a legpontosabban külömböz- teti meg az emberi vért az állatétól, s ugyanazzal a biztossággal fedi föl a legborzasztóbb bűntettet, valamint kiismeri a lenszövet vagy drága fűszer hamisítását. Az életünket fentartó «nedv» -ben levő vértestecskék számát meg tudják olvasni, hiányos voltuknak elejét venni, s dús számukat csökkenteni. Melyik orvos akarhat bőrbetegséget gyógyítani, ha maga sem tudja, mily szerepe van a bőrnek a testi szervezetben ! Egy évtized előtt dr. Zenker Drezdában apró élősdi állatokat, a trichinákat, fedezte föl, melyek hol nagyobb, hol kisebb számban, elhaltak izmaiban fordultak elő, s melyek bizonyos betegségi tünetekkel látszottak kapcsolatban állani. Abban a pillanatban, hogy a figyelem ez éló'sdiekre fordíttatott, liilietlen számban növekedtek a megfigyelt esetek, s minthogy nem egy esetben a beállt fájdalmas halált ama állatok tömeges befészkelésének kellett tulajdonítani, a dolog rendkivül jelentőségűvé lett. Már a bélférgek, nevezetesen a galandféreg vizsgálásából tudva volt, hogy sok állat bizonyos életszakot kiilömböző nagyobb állatokban tölt ki, s e nyomot követve kitűnt, hogy a tricliinák különösen a nyers sertéshús élvezete által kerülnek az emberi testbe. A sertéseknek e benlakók valószínűleg nincsenek ártalmára, de az emberbe jutva, hihetetlen módon elszaporodnak s a belek falát átfúrva az izmok felé veszik útjokat, hol is meszes tokkal véve magukat körül, ama kínos kórtüneteket idézik elő, melyekre sok esetben a?'elháríthatatlan halál következett be. A trichinák bizonynyal nem az újkor találmányai — korábbi időkben is ugyanoly hatással voltak. De a valódi okot nem ismerve, százféle közt szabad volt a válogatás. A mikroskop a valódi okot kideríté. Az ilyen megbecsüllietlen sikerek mellett a mikroskopnak, mint semmi más műszernek, köszönjük azt, hogy a fogalmakat tisztázta, az eszméket derítette, melyek által az exakt tudományok nagy reformatori jelentőséget nyertek. Az ostobaság buja mezéjén burjánzó babonaságnak a mikroskop egymásután vágta el a gyökereit. Mily ijedelmeit okoztak az avatlan tömegnek a vér-, kén- s ilyféle esők ? A nagyító segedelmével valódi okuk nyilvánvalóvá lett. A véreső jelensége végtelen parányi
