Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 3-4. kötet (Budapest, 1878, 1879)
3. kötet - Bevezetés
A testek általános tulajdonságai. 7 nejének Klytaemnesztrának még azon éjen adta hírül 70 mérföldnyi távolságra eleve megállapított tűzjelek által. Mindamellett, hogy minden időkben látták szükségét a gyors tudósításnak, a hirezés, telegrafia, mai csudás fejlettségét csak akkor érhette el, miután a villamdelejesség fel volt találva (e század elején). Majdnem mind az a műszer és készülék, melyek arra valók, hogy bizonyos tünemények vagy erők megmérettessenek, hogy ezek hatása egymással össze legyen hasonlítható, csak a 17-dik század óta találtatott föl : a thermometer a hő, a barométer a légnyomás, a mano- méter a gőz feszülése, az elektrométer a villamosság mennyiségének megmérésére sth. Csak a mérlegek régi találmány, ezek azonban oly tökéletesekké tétettek s alkalmazásuk oly tágkörűvé lett, hogy másodszori feltalálásukat mint fizikai műszert a franczia forradalom idejére tehetjük. A tünemények mértéket vizsgálni az a módszer, melyen a mai fizika alapul. Az általa nyert tapasztalatok a mi határozatlan érzéki észlelésünktől független, s absolut jelentőségévé válnak. A TESTEK ÁLTALÁNOS TULAJDONSÁGAI. Ha a kőfaragó valami márványdarabot munkába vesz, hogy a formátlan kőnek alakot adjon, czéljának elérésére fizikai eljárást használ. Szorosabb értelemben t. i. mindazokat a változásokat és tüneményeket, melyek által a testek belső állománya nem szenved változást, fizikainak mondjuk, ellentétben a chemiaival, melynél az anyag elváltozása, a belső állomány megmásulása épen a lényeges. A lefaragott márványdarahok azonban belső természetökre nézve ugyanolyanok, mint a márványtönkő. A mechanikai erő hatása, mely a márványtönköt a faragó szándéka szerint alakítá, mindenek felett abban nyilvánul, hogy egyes részek a nagy főtömegtől leválasztattak. Ha a márvány nem volna «osztható'), nem lenne alkalmas a képfaragásra. Az oszthatóságnak, melylyel a természet összes testei bírnak, érzékeink előtt nincs határa. Egy kis márványdarabot kalapácscsal még jobban elaprózhatunk, egy mozsárban egész finom porrá zúzhatjuk és mégis, ha e pornak egy szemét igen nagyot mutató nagyítólencse alá fogunk, oly terjedelműnek fogjuk ezt látni, mely még tovább osztható el még kisebb részekre. A műszerek finomításával az elapró- zást fokozhatjuk, de az soha sem lesz elérhető, hogy a testek ily módon mechanikai utón, a legkisebb ősalkató részekre, az atomokra, molekülekre bontassanak, (Ezekről lásd a II-dik kötetet.) Hogy miképen állnak kapcsolatban ez atomok egymással' mivel érzékeink ebben cserben hagynak, nem tudjuk elképzelni. Bizonyos, hogy külön erők hatnak az atomok közt közre, melyek ezeket vagy vonzva többé-kevésbbé egymáshoz kötik, mint ezt látjuk a szilárd s cseppfolyós testeknél, vagy eltaszitva az egyes atomokat egymástól távol iparkodnak tartani, mint a gáznemü testekben. Ez erők, melyeket összeségükben molekuláris erőknek mondunk, mint megjegyeztük, a testek természete szerint külömbözőleg nyilvánulnak. Egynémelyeknél oly erélyt mutatnak, hogy az egyes részek elválasztása csak jelentékeny ellenállás legyőzése után lehetséges (gyémánt, aczél, granit, elefántcsont stb.), másoknál ellenben ismét igen gyenge az (viz, kéneső), sőt némely anyagok legparányibb részeinek folyton az a törekvésük, hogy egymástól távolodjanak, végtelenül kiterjeszkedjenek, miben csak más erők ellenhatása gátolja őket. A levegő a végtelen térben elszállana s nem burkolná a földet mint egy 10 mérföldes palást, ha a mindent összetartó vonzó erő nem kötné meg. Innen van, hogy a testeket felosztjuk szilárdakra, cseppfolyósokra és lég-
