Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Az óragyártás
A kerekes és súlyórák. 89 Hasonló módon működnek a fövényórák is (117. ábra) ; csakhogy a homokkal teli töltött A edény egy bizonyos meghatározott idő alatt (mintegy egy óra idő alatt) tartalmát az alsó edénybe ontja, mire az órát megfordítják, úgy hogy B felül kerülés .4 van alúl stb. Hég most is használjuk a fövényórát, pl. a hajósok méréseknél vagy kisded alakban a háziasszonyok tojás-főzésnél. A kerekes és síilyórák. A kerekműves órák története még homályba van burkolva s bizonyossággal csak azt lehet kimutatni, hogy gátlóval és lengővei ellátott órákat, habár még tökéletlen kivitelűek voltak, a 14. században használtak ; akkor azonban még költséges ritkaságok voltak. Magyarországon Lőcsét, volt az első toronyóra 1516-ban. Nyolczvan évvel később hazánkban már számos helyt volt toronyóra található; 1650 táján országszerte már a zsebórák sem voltak ritkaságok, sőt Bethlen Farkas hagyománya szerint már 1566-ban bizonyos Egyed nevű magyar órás oly remekmívű órát készített, mely korunknak sem válnék gyalázatára. Ez t. i. mogyoró kicsiségéi arany ütőóra volt, melyen a csillagos ég kereksége és a holdváltozása minden 24 óra alatt előfordult : az óra egy ujjra való gyűrűbe volt foglalható. E különösséget Zápolya János Zsigmond, Szolimán török császárnak ajándékozta Nándor-Fej érvár alatt A múlt század közepéig az óramívesség nagyot haladt az órák tökéletesítésében, de egészen más irányú volt törekvése, mint később. A régi, mindenesetre művészi mesterek különös szeretettel csüngtek azon, hogy az órákat mindenféle különös automata mellékművekkel lássák el. Ilyen volt mint láttuk Egyedé, de legismertebb példa rá a strassburgi münster órája. Nem lehet ettől megtagadni, hogy páratlan szorgalommal és éles elmiiség- gel készült, de sem e mestermű, sem a. hozzáhasonlók, nem gazdagították a mechanikát egy új eszmével sem, és csekély befolyással voltak az óramívesség tovább fejlesztésére. A strassburgi minister órája. E monostornak tulajdonkép két mesteri órája van. Az egyiket összemesterkélte Habreeht Izsák, ki művéhez 154-7-ben kezdett és 1574-ben indította meg. Ez az óra 1789-ben megszűnt járni. Ama időkben a mechanika csodájának tartották, és újra megindítását lehetlennek. Swilgué Babt. János híres órás azonban 1832 jan. 24-ikétől 1842 okt. 2-káig oly mesterművet teremtett, mely a régit, mely Strassburgban most is látható, messze elhagyja. A régi órának alakjával s nagyságával biró új óra előterében az égteke van, mely a csillagidőt, azaz a csillagok naponkinti mozgását mutatja. Ezen 5000 nél több csillag van, az elsőd egész hatodrendü csillagokig helyesen csoportosítva, és ez az égteke körfutását bevégzi egy csillagnap alatt, mely 3 perez 56 másodperczczel rövidebb a napi napnál, úgy hogy minden pillanatban láthatni, mily csillagok vannak Strassburg látóhatárában és merre vannak. E napi mozgáson kivül az égteke még egy másikat is végez, t. i. a nap- s éj jegyen haladását, vagyis az éjnapegyen pontok a napkör hosszában évenkint 50,2 másodperczczel visszamaradnak, a hogy ez a természetben csakugyan elő is fordúl, s melynél fogva a tavaszidőpontja nem, mint Ivr. e. 150 év körül a kosban, hanem a halak keleti végében van. Az égteke mögött naptár van, azaz egy tárcsa az örök naptár minden adataival s a változó ünnepekkel, e tárcsa 365 vagy 366 nap alatt fordúl egyet, s rajta a napokat az egymással szemben álló Apollo és Diana szobra mutatja nyíllal. Azonban az óra nemcsak szökő évben változtatja járását, hanem külön mechanismussal bir arra is, hogy a százados szökőévben beálló szabálytalanságot kiigazítsa vagyis minTalálmányok könyve I. jO 117. álra. Fóvényóra.
