Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)

1. kötet - A bádog feldolgozása és az aczéltoll gyártása

Az aczéltoll készelése.

87

den tollat fogóval, vagy csak puszta kézzel megfognak a munkásnők s alig egy pillanatra tartják oda a köszöriikorongnak, hogy hegyét kissé megköszörüljék. A köszörülés két irányú ; egyszer hosszában, másodszor harántosan köszörülik meg. A köszörüléstől függ a toll jósága. Hegye felé fogyatékosán megvékonyítják ezzel a tollat, s hajlékonyabbá teszik. — Az utolsó alakítómívelet a toll hegyének kihasítása. Az előbbiekre hasonló kis gépre ráteszik az egyes tollakat, az emeltyűn alkalmazott nyomintás levezeti az aczélbélyeget, mely a középhasítékot (Mittelspalt) kiböki.

Miután a tollak el vannak látva a hasítékkal, egyenkint gyorsan kipróbálják s pedig úgy, hogy a hüvelykre húzott szarúgyürűre nyomják a toll hegyét, és a vizsgálat eredménye szerint vetik a jó, közepes s rósz osztályba, mig az egészen roszakat az újólagos beolvasztásra Ítélik el. Némely tollakat meg borszeszes sellakoldattal vonnak be, mely a fémet az élenyiilés ellen óvja. Másokat sárga, barna vagy kék befutószinekkel visznek a kereskedésbe, ez azonban csak dísz, mert ez a finom, színes hártya, mely már maga is a kezdő élenyülés eredménye, még érzékenyebb mint az aczél s nem szolgálhat oltalmuk Ellenben nagy tartósságot nyernek a tollak a galvános rezesítés, eziistözés vagy ónozás által. Némely fajtáját savas csávával, cyankaliummal s ilyenekkel kezelik s azzal sötét vagy világos szürkére csinálják. — Készítenek aranyból is tollakat s ezek 14 rész finom aranynak, 16 rész ezüstnek s 18 rész vörösréznek kemény s ruganyos ötvözetéből állanak. Sőt vannak gyémánthegvii tollak is, ha mindjárt úgynevezett gyémántjuk nem egyéb mint ráforrasztott osmium-iridum szálka.