Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A bádog feldolgozása és az aczéltoll gyártása
84 A bádog feldolgozása és az aczéltollgyártás. mely, mialatt a munkatárgy az esztergán gyors keringésben van, pontról pontra sebesen kiterjed egy nagy felületre. Az alakot, melyet a bádognak öltenie kell, egy keményfaminta adja meg ; a nyomítónak tehát csak arra kell ügyelni, hogy a fém mindenütt szorosan és tisztán simuljon a fára. Aminta (tokmánynak [Futter] nevezik a szakavatottak) alakító lapja vagy a felszínen van vagy öbminta ; az előbbibe a bádogot rávonják, az utóbbiba belényomják. Mindkét modort gyakran egy s ugyanazon darabot alkalmazzák, előbb kialakítják a tömörtokmányon, azután az öbtokmányon végleg kikészítik. Az erre szolgáló nyomóaczélok különböző alakúak, de mindig a fényeló'aczélként tompa élüek és ormójuak. Az esztregázásnál az esztergapad tévőjében megtámasztatnak és hogy könnyebben csúszszanak, faggyúval vagy szappannal bekenetnek. A nyomítás természetesen annál könnyebben sikerül, mennél vékonyabb a bádog és mennél lágyabb a fém természeténél fogva; már bajjal jár a sárgaréz, noha ezt fordítják legtöbbet e munkálási modorra ; a fehérbádog épen nem alkalmas e nyomintásra, a vas csak nagy lágysága esetében. A fényelés és kikészítés. A feketebádogbó lkészült tárgyaknak durva felszínét rendesen meghagyják vagy befeketítik, a fehérbádogúak sem nyernek más finomitást, mint a minőt a fényelőkalapácstól kaptak, ellenben a sárgarezesek gyakran, ha a kalapácsfény nem elég, még köszörültetnek vagy fényeltetnek. A köszörülés egész vagy porrátett sikárkővel (Bimsstein, pierre-stone, pamice-stone) s vízzel történik, utóbb faszénnel s vízzel, a fényelés szivaggal (Tripel, tripoli), angolpírral, (englischroth) mihez faolajat vesznek és gyapjas posztóval dörgölik. Az aczéltollgyártás. A hajdankorban valószinüleg pálczikákat használtak egyes följegyzésekre, melyeket valamely színes folyadékba mártottak, ezt az ecset váltotta fel, majd meg a kihegyzett s meghasított nád. Az 5-ik században már nyomára találni a tollcsévének, s e szerint a liidtoll sokkal tovább szolgálta az emberiséget ezer évnél. Tétettek ugyan ez alatt kísérletek mellőzésére, szaruval, sőt üvegrudacskákkal is, de hiába ; uralmát csak az aczéltoll tudta megtörni. Az aczéltollgyártás hazája Anglia és jelenleg ez főszékhelye, még pedig kizárólag Birmingham gyárvárosban. Itt állítólag már 1803-ban valami "Wiese gyártotta az első aczéltollakat, anélkül hogy, mint látszik, az új czikknek kelendő voltát fölismerték volna, mert csak 20 év múlván indítottak vele lmrczot a lúdtoll ellen, s tették meg árúvá. Jelenleg Birminghamban 4 elsőrangú és 5 vagy 6 másodrangu gyár áll fenn, melyek hetenkint 15 millió aczéltollat gyártanak, mely czélra 300 mázsa aczélt használnak fel. Anglián kiviil a gyártás ez ága legelőbb Francziaországban vert gyökeret. Vannak gyárak Boulogneban. Aigleben és Párisbau. Németországnak Berlinben van egy gyára. Ausztriában egy-két kis gyár próbálkozik e téren lábra állni. Találni az aczéltollakon számtalan nevet, melyek mint a gyárosé vannak feltüntetve, ezek pusztán nagykereskedők nevei, kik árújukat Birminghamből kapták, hol nagyban megrendelőknek minden tetszés szerinti nevet nyomnak az árúra. A nyersanyag s előkészítése. A kezelési folyamat, melyen végig kell menni az aczélnak míg tollá lesz, igen hosszú s érdekes. A legjobb svéd vasból való öntött aczél finom szemcsésségénél fogva kiválóan alkalmas. Az olcsóbb fajtának azonban ez gyakran drága, mért is arra csekélyebb értékű anyagot használnak. Az aczél rendesen deszkadarabokhoz hasonló tusakokban, a svéd mintegy 1.40 m. koszú és 45 cm. széles darabokban, kerül az aczélkoliókból, és a tollgyárak első munkája: e daraboknak vékony léczekké vagy szalagokká való fürészelése. Ezután
