Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A bádog feldolgozása és az aczéltoll gyártása
A bádog feldolgozása és az aczéltollgyártás. A bádogos, anyaga és szerszáma. A terjengetés. A bádoglemezek összekötése, forrasztá-a stb. A szarvasüllőn történő munkálás. A hajlitás, kaiimázás. hajtás, nyomítás, fényelés. Az aczéltolL gyártása. A nyeisanyag előkészítése. A tollaknak kidarabolása, kihasítása, fölgörbítése, köszörülése kitakaiítása. A közönséges fémből való bádogot főleg az úgynevezett kolompár vagy magyarán bádogmíves, rövidebben bádogos dolgozza fel, ámbár egy része a gombcsináló, lakatos stb. kezére jut. A múlt században és a jelenleginek kezdetén a bádog- mívesség alanti fokon állt, egyszerű konyhaszereknek és legfölebb némi kisebbszerű építési míveknek előállítására szorítkozott. Újabban azonban nagy lendületet vett ez iparág is és sok munkálási mód által többágúvá lett. A bádogos anyaga és szerszámai. A bádogos rendes anyaga a fehérbádog és sárgabádog, közbeu horganybádog is. Korlátoltabb mérvben még keze alá kerül a fekete vagy vasbádog, vörösbádog és néha újezüst is. Szerszámai és segédszerei sokfélék. Az olló, vésű, ponczok, herdelő (Schaber) stb. éles eszközök mellett nagyság s alak szerint különböző, legalább egy tuczatot kitevő kalapács dolgozik, melyek közül több fából való. A kalapácsok foka vagyis hatólapjuk részint gömbölyű és épen csak éleik tompák: konyák (abgerundetl (a fényelés és térjengetéshez), részint többé-kevésbé a félgömbig domborodtak (a hajtáshoz stb.) ; más kalapácsoknak és sulykoknak foka ismét hosszú, vékony. E kalapácsok legtöbbje két czélra szolgál, miért is mindkét oldalon fokkal bírnak, melyek egymástól különböznek. Az aljazat : az üllő, melyen kalapácsolás történik, részint tőke (fényeló-, terjengető-, hajtótőke), részint szarv és tövis nevet visel. A verőtőke nagy mívekre rendesen kovácsüllő. A megmunkálandó bádognál az első mívelet a terjengetés (Spannen, dresser) vagyis eltávolítása a mindennemű giimőknek és egyéb egyenetlenségeknek, úgy hogy a bádog teljes síkot képezzen. A fehér bádognál a terjengetést a fényelés előzi meg. Ez úgy történik, hogy, jniután a bádogot krétadörzsöléssel zsírtalanították, a fényelő- kalapácscsal (Polirkammer) a fényelőtőkén (Polirstocki verdesik, a mi által fokozzák a bádog simaságát és az ónbevonat (Zinnüberzug) fényét. A fényelő kalapács foka síma és meglehetős széles, hogy mennél több bádogot találjon egy ütésre. Rendesen felhajtott sarkaikkal egymással összekötött két táblát egyszerre munkálnak meg ; a kalapácsütéseknek egyformán kell egymásra következniük és szorosan egymás mellé esniök. A terjengetés (lapozás, nyújtás) a terjengő kalapácscsal (Spannhammer) a térj enget ótőkén (Spannstock) történik, melyek mindegyike hasonló az előbbire, csak hogy fokuk domborubb. Ez nehéz munkája a bádogosnak, nagy gyakorlatot s ügyes séget kíván. Az eléggé sikolt bádogtáblákból már most a kívánt alakú darabok a hézi- vagy tőkeollóval kimetszetnek, miután előbb a vázlat az irdalóval (ár, Reis11 Találmányok könyve. I.
