Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A tűgyártás
A tűgyártás. A legrégibb varrótű. A tű anyaga. A tűk gyári előállítása. A tűgyártás újabb módjai. A gombostűk és gyártásuk. Az őskor népeinek öltönyeik összeabdálására, összeférczelésére valószínűleg a szabad természet nyújtotta a tűket, hiszen még mai napság is a csendes tenger környéki lakosok hegyes tövisekkel, az eszkimók halszálkákkal, az afrikai négerek árakkal szúrják át kelméiket, állatbőreiket s a támadt likon utólag húzzák át fonalukat. A liajdankori kulturnépek azonban már ismerték a mi értelmünk szerinti tűket; az új testamentomnak a tevéről és tű fokáról mondott hasonlata eléggé bizonyítja ezt, úgy szintén a múzeumok, a melyekben az ott őrzött fibulák még arról is tanúságot tesznek, hogy a mi az alak szépségét illeti, nagyon elmaradtunk az ókor mögött. A tűkészítés európai ősi fészke: Németország, s itt különösen Nürnberg városa, a hol már 1370-ben létezett a tűmívesek czéhe. Ezek, még az átverés vagy átfúrás feltalálása előtt, úgy képezték a tű fokát (likát), hogy a huzal végét szélesre lapíták ezt középen végig hasíták és a keletkezett két szár végét ismét összekalapálták. Ezektől eltanulták ezt az angolok s jól tudták értékesíteni, mert már 1650-hen nagyban űzték a tűgyártást, utóbb gépeket találtak fel előállításukra és ez árúczikkben a világ szállítói lettek. Újabban már versenyzőik akadtak, de az angol tűk elsősége még nincs igen elérve. A varrótűk anyaga és előállítása. A varrótűk anyaga legtöhb- nyire aczélhuzal; csekélyebb és erősebb fajtája (Sorte) készül vashuzalból is, melyet a megmunkálás alatt változtatnak át aczéllá. Az első munka a feldolgozandó huzalnak felmatolása (Aufhaspeln) egy nagy hengerre vagy 5—6 méter keredékű (Umfang) matolára. Egy 50—100 tekervényű huzalgyűrű támad ekként, mely legelébb is két ellenkező oldalon gépollóval ketté vágatik. Az így nyert huzalnyalábok erre ugyanazon metszőszerrel rövidebb végekre (csápokra, Schaft) vágatnak, melyek a készítendő tűnek épen kétszeres lioszszával bírnak. Minthogy géperő hajtja az ollót, a munkás csak arra szorítkozik, hogy a huzalt alája tolja, mely czélra egyszerre 100 liuzalú nyalábot is vesz. Azalatt, hogy balról belétolja a huzalt, jobbról egy mintát tart elébe, mely oly alakú, mint egy hosszában szétvágott pohár fele, s ez határolja a leszelt darabok (csúpok) hosszát. Minthogy a vágandó csúpok addig tolatnak be, míg a minta fenekét érik, a szelt darabok egyenlő hosszúak lesznek. Az olló perczenkint 21 metszést tesz; két metszés kell egy 100 huzalú nyaláb átmetszésére, a harmadik levegőt hasít, azaz nem hat, mert e pillanatban rakja félre a munkás a vágott csúpokat; egy perez alatt tehát mintegy 700 és óránkint 40.000 csúp vágható, melyek 80.000 tűre valót adnak. Újabban már ezt a munkát is önmunkáló gépekkel végeztetik. Egy munkás elég három ily gép felügyeletére. Találmányok könyve. I. 10
