Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A lőpor s lőgyapot
A lőpor s lőgyapot. A lőpor s feltalálása. Alkotó részei s gyártása. A lőpor gyulása s égése. Hatómódja. Tűzijáték. A lőgyapot. Egyéb robbanó testek ; nitroglycerin, dynamit stb. A gyujtókupak. Általánosan elterjedt vélemény, liogy a puskapor, mely kalisalétrom, faszén s kén keveréke, Schwarcz Bertold freiburgi barát találmánya. E vélemény azonban téves. Mert nem is nézve azt a mindinkább bebizonyodó tényt, bogy Ázsia régi kul- turnépei különösen a chinaiak s indok, a puskaporhoz hasonló készítményt már az ős hajdanban ismertek, a klasszikái s keleti irodalom bizonyságokkal szolgált, hogy már Kr. sz. után a 7. században az u. n. görögtűz hadiszerkép embttetik, melynek alkotó részei minden valószínűség szerint a mai puskaportól nem sokat vagy épenség- gel nem különböztek. Marcus Graecus úgy Írja le a mohamedánok első betörései idejében Konstantinápoly védelmére használt görögtüzet, mint a mely G rész salétrom, 2 rész szén s 1 rész kén keverékéből állt. Roger Baco hírneves angol dominikánus a puskaporról 1214 körül tesz embtést, és e szerint Schwarz Bertold, ki mintegy 1320 körűi élt, talán csak a gyujtószerképen már régesrégen ismert keveréknek vető erejét födözhette föl s úgy látszik, hogy alkalmazását a katonaságnál, legalább az európai államokban, sietteté. Tény az, hogy a salétrom, szén s kén keveréke már 1357-ben használtatott lövedékeknek lövegekből való vetésére. Az 1346-ben Crecynél angolok s francziák által vívott csatát mondják a történetírók rendszerint annak, melyben a tűzi fegyver először volt döntő. Abban az időben a már említett alkotó részekből álló puskaport csak kézzel elegyítették, nem igen lehetett tehát annak nagy vető ereje. A szemezett puskapor- készítése a 15-dik század derekára esik ; de csak a 17-dik században tudtak a hadseregeknek tűzi fegyvereikhez való szállítható s eltehető vetőszert szolgáltatni, melyet Gusztáv Adolf találmánya szerint a mai töltény alakjában vittek magukkal. A puskaport az u. n. puskaporos malmolch&n vagy puskaporgyárakban készítik, melyek manapság a salétromot (salétromsavas kálit) s ként teljesen tisztán a kereskedés utján nyerik. A puskaporhoz való szén előállítása sok nehézségekkel jár, mivel a hőmérséklet fokozásával, melyből a szenet szenesítik, a likacsosság csökken, a hővezethetőség pedig növekszik, s ezzel a szén gyúlékonysága is alább száll. Azért csak oly szene- sítő eljárást követnek melyben a hőfok szabályozható. A puskapor szenéhez legalkalmasabbak a fajsúlyúk szerint legkönnyebb fanemek, nevezetesen a nyárfa, fagyai, hars, gesztenyefa. A nehéz s kemény fa, különösen ha szurkos alkotó részekkel is bírnak, nehezen gyuladó, lassan égő s sok hamut hátrahagyó szenet adnak. A sze- nesítés az előtt vagy a lángnak közetlen hatásával történt domlyákban (miilékben), vermekben, kemenczékben s kazánokban, vagy öntött vas hengerekben, melyeknél a fa a lánggal nem jut közetleniil érintkezésbe. Mind e módszerek nem lehettek kieléTalálmányok könyve. II. OQ
