Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)

2. kötet - Az üveg és feldolgozása

A viztiveg.

267

festékeknek az élénk színen kívül majdnem elpusztíthatatlan tartósságot kölcsönöz, s a stereochromia (b-tiçîo;, szilárd tartós, s festék) név, melyet a festés e módja

visel, teljesen jogosult. A festékeket porított alakban festik a frisen vakolt s rendesen előbb czinkfebérrel vagy kénsavas baryttal beitatott faltérre. A vízüvegbevonatot csak végül alkalmazzák, de nem ecsettel, mert a kemény por, melyből a kép áll, elmázoltatnék. Az üvegoldatot tehát egészen finom, harmatos eső alakjában permetezik rá, s ezt minden egyes száradás után addig ismétlik, míg ily módon összefüggő bevonat képződik.

34*