Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az üveg és feldolgozása
Az üveg öntése. Tükörlapofe. 253 teljes síkjától s fényétől, továbbá alsó s felső részének egyenközű voltától függ. Kisebb közönséges tükröknek oly táblákat használnak, melyeket úgy fújnak s ter- jengetnek mint az ablaküveget. A szebb s sokkal tisztább tükörlapokat öntés s köszörülés által nyerni. Tükörüvegnek általán natronüveget használnak, mert ez higfolyósabb. Az ömlesztőpest rendesen 4 üvegüstöt fogad magába, melyek közt a pádon még négy lapos négyszegű edény, a medenczék (Wanne, cisterne) állanak. Ha az iivegelegy mintegy 10 óra alatt az üstökben teljesen megömledt s nagyrészt meghiggadt, vigyázva, hogy semmi üledéket fel ne zavarjanak, rézkanalakkal ki- s átmerik a 123. ábra. Tükörlapok öntése, hengerlése. folyós anyagot a medenczékbe, hol még 16 órán át marad, míg egészen tiszta s hólyaghíjas. Az elegynek táblaalakra való öntéséhez egy jól kisíkított, 8—10 cm. vastag öntöttvas vagy bronzlemez kell. Ez kocsifélén nyugszik, mely vassinen vezethető a használt helybe, s teljes vízirányos állításra készülékkel van ellátva. Már ha az üveganyag annyira elő van készítve, hogy önthető, az öntőlemezt a siitő- kemenczére ütő hűtőkemencze elé kocsikáztatják, mely kemenczének talpa a lemezzel egy síkban fekszik, s mely időközben veres izzásig kifüttetett. A lemezt is az alatta égő kis tüzekkel vagy rátett izzó szénparázszsal kihevítik, melyet közetleoűl az öntés előtt el kell onnan tisztítani. A lemezen négy fém sín négyszögbe van rakva, melyek a tükör nagyságát meghatározzák. Az öntés körül több ember foglalkozik,
