Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Timsó, széksó és salétrom
A timsó. 229 A növényekből fejtett kálit nagyon háttérbe szorítja a Stassfurth s Kalucz sóbányáinak fedőjét képző karnallit terméke. A karnallit nagy mennyiségben foglal magában chlórkaliumot s chlórmagnezinmot, melyből az előbb nevezett oldás s kristályítás által könnyen kiválasztható. A chlórkalium átváltoztatása hamuzsírrá általán úgy történik mint a konyhasóból a széksó gyártása : a nyersanyagot kénsavval kénsavas kálivá változtatják, ezt erre szénsavas mészszel s szénnel való hevítés által kénkalciummá s szénsavas nátronná, mire ez utóbbit vízzel kilúgozzák. A timsó régen ismert s technikailag használt só, melynek fő része a kali, még pedig kénsavval vegyülve, mint kénsavas kali. A kálit a timsóban azonban a kénsavas agyagföld vagy kénsavas ammóniák is helyettesítheti, melyek szintén szép fehér oktaéder kristályokat (91. ábra) raknak le az oldatból. Minket azonban a közönséges kali timsó, a kénsavas kali s kénsavas agyagföld kettős sója érdekel. A timsót legczélszerűbben s majdnem kizárólag úgy álh'tják elő, hogy az oly kőzeteket, melyekben vagy már készen van a timsó vagy melyekből, a netán egyik 92. ábra. Timsópörkölés. vagy másik hiányzó alkotó részt pótolva, keletkezhetik, a légköri befolyás hatása alatt elmállasztják, aztán kilúgozzák, s az oldatból a sókat kikristályoztatják. A különösen erre alkalmas kőzetek a földgyantás timsópalák* melyek kénkova tartalom által tűnnek ki, s a timsókö vagy alumit, mely ásvány mintegy 30 százalék agyagföldből, 10 százalék káliból, 35 százalék kénsavból s vízből áll, e szerint a fenmaradó agyagföld kivételével kedvező körülmények közt teljesen timsóvá vál-
