Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A fazekas-árúk és a porczellán
218 A fazekas-árúk és a porczellán. van kitéve, tetemes átalakulás megy végbe. A máz itt megömled, az egész anyag meglágyul, s megnyeri a becses áttetszőséget. A tűz szabályozása az égetésnél nagy fontosságú, bogy a hő minden oldalról egyenletesen járja meg a tárgyakat, mert különben megvetemednek. — A porczellánanyag egyes alkotó részeinek mennyisége s minősége szerint az égetés után igen különböző gyártmányt szolgáltat. Ha az összes anyagok teljes tisztaságban fordittattak rá, szinök teljesen fehér. Kis mennyiségű vas már elegendő, hogy sárga színezetet öltsön. Áttetszőségének mértéke a kaolinnak a mezőpáthoz való arányától függ. A kaolinban legdusabb porczellán a fönebb említett biscuit. Miután a kemencze kellően kihűlt, hozzáfognak kiürítéséhez. Kisebb-nagyobb hiba számosán mutatkozik, s azért fajtázzák : finom, közepes, selejtes áru szerint. A finom árunak teljesen szeplőtelen, tejfehér s hibátlan mázzal kell bírnia, nem szabad hólyagosnak vagy bágyadt foltunak lennie, s semmi elhajlást vagy repedést nem szabad rajta látni. Apróbb foltok vagy hiba a mázban, mely fogyatkozások festéssel azonban elfödlietők, adják a másik fajtát ; egyébiránt ha hibák csak leg- kevésbbé is mutatkoznak, a jó hírnévvel biró porczellángyárak az ilyen árút mindjárt a selejtbe juttatják. A porczellángombok gyártása a más nyersanyagoknak gombbá alakításánál szükséges sokszerü munkát : az esz- tergálást, fúrást, sikitést stb. mellőzhetővé teszi, mert a mintázás egyszerűen sajtolással történik, s mivel ez eljárás egyszerre nagyobb mennyiségre terjeszthető ki, mig a gyöngyházból, csontból, fémből való gombok egyenkint készítendők, jóval olcsóbbak is ezeknél a porczellángombok. Ezek gyártása különösön Briareben, Francziaország- ban, a tökéletesség nagy fokán áll. A hozzá való anyaggal épen úgy járnak el, mint az edénygyárakban. Meglehetősen száraz por alakban dolgozzák fel az anyagot. A viznyomatu sajtó négy oszlopa közt egy erős aczél-vagy bronzlemez fekszik, melybe 4—500 vagy több mélyedés van vésve akészitendő gombok alakja szerint. A munkás a porított porczellánanyagból egy maroknyit a lemezre borit úgy, hogy annak mélyedései vele megteljenek; a fölöst lesöpri. Erre lebocsátja a felső sajtólemezt. Minthogy ennek alsó lapján épen annyi apró dudorodás van, a mennyi mélyedés az aljlemezen, és amazok ezekbe beillednek, a porczellánanyag az erős nyomás által úgy összesajto- lódik, hogy az egyes gombok elegendő összeállóságot nyernek. Erre még a likakat kell beléjök bökni ; ez ismét egy tűkkel ellátott lebocsátkozó lemez nyomása által történik. A füles gombokkal máskép járnak el. Az átbökött likak helyett ezek közepükig menő mélyedést kapnak, melyet csavarosán fúrnak beléjök, hogy a fülek megerősítésére szolgáló forrasztó anyag megvethesse magát. Mikor a gombok ennyire előkészitvék, a mintát kiiiresitik akkép, hogy egy ív papirt feszítenek ki a lemezre, ez utóbbit felborítják, meg-megütögetik és a papírról fölveszik. A papirívet a mintázott gombokkal rámába feszitik, s ezzel a kemenczéhez viszik. A kemenczék tágas csarnokban egymásmelletti sorban állanak (87. ábra) s folytonos munkában vannak oly módon, hogy az égető abban a pillanatban, midőn egy készre kiégetett lemezt kivon a kemenczéből, egy másik munkástól átvesz ismét egy papirrámát, a melyre a sajtolt gombok üresittettek. Ezt a papirívet a még izzó lemezre teszi, a melyen az ív azon nyomban elég, de a kis agyaggombok szabályos rendben vissza86. ábra. Égetés tokokban.
