Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A fazekas-árúk és a porczellán
212 A fazekas-árúk és a porczellán. miért is más anyagok hozzákeverése nélkül az edénygyárakban nem volna használható. Az ömleszthetőséget leginkább előmozditó nyers anyag: 2. a mezöpát ; ennek az ásványnak a természetben sok a válfaja, s kiváló kristályosodás jellemzi. Kovasavas alkáliból (kali vagy natron) s kovasavas agyagföldből áll. A kovasavas alkali vizzel kilúgozható s e körülmény okozza a mezőpatcs kőzetek elmállását. A mezőpát magában olvasztható s ha nem is keverik a porczellán - anyag közé, felszinesen kitűnő mázul szolgál. 3. A kovaföld vagy kvarcz a mezőpátban dús porczellánföld nebézfolyóssá tételének szere. Azonkivül használják keverékül a mázakhoz, melyek fő alkotó részeik még: porított üveg, sziksó, hamuzsir, konyhasó, bóris, ónoxyd, gypsz, festékes fémoxydok stb. Az európai porczellángyártás fejlődése. A chinai porczellán közkedveltsége s költséges volta természetesen fölgerjeszté az utánzás ösztönét ; hasonlónak előállításában sokan törték magokat, s jött is létre 1695-ben legelőbb Francziaországban utánzott porczellán, amely külsejére nézve közel járt avalódiboz, de nem igen bírta annak jó tulajdonságait, nem volt tartós a bőben, egyáltalán lágy volt, s tulajdonkép nem állt másból, mint üveganyagból, melyet áttetszőségétől holmi fehér álladékok által megfosztottak (üvegporczellán, porcellane vitreuse). Azonfölül készítése sok teketóriával járt, s az anyag nem igen volt képlékeny, a min szappan vagy mézga hozzátételével iparkodtak segíteni, mi a gyártománynak jóságát természetesen nem igen növelte. A tulajdonképi porczellán európai feltalálója Böttger volt, ki Berlinben pati- káruskodott és egyszerre nagy föltiinéssel mint aranycsináló lépett föl. Voltaképen kevés aranyport kapott egy olasz nyeglétől azzal az utasítással, hogy akkor vegye hasznát, mikor majd elutazott. Minthogy ez aranypor és festvény csakugyan arany- tartalmú volt, nem volt nagy mesterség rósz gombokat vele megaranyozni, s ily- félékkel az embereket ámítani. Böttger az aranycsinálás feltalálójának adta ki magát, miért is a porosz király őt magának meg akarta nyerni. A kuruzsló azonban most illára vette a dolgot, s Szászországba — Wittenbergába — menekült, a honnan őt Poroszország erőszakosan viszakövetelte. Szászországban ellenben úgy gondolkoztak, hogy az igazándi aranycsinálónak ők is vehetik hasznát, nem szolgáltatták ki, hanem Drezdába vitték, hogy nemes mesterségét itt gyakorolja. A sajátképi aranycsinálásból nem lett természetesen semmi; mert noha Böttger fennen kérkedett, hogy, mint mondá, birtokában van az arka- uumnak (titkos szernek), jó sok pénzt fiistölögtetett ki a kürtőn anélkül, hogy csak egy szem aranyat is csinált. Az akkori szász választófejedelem s lengyel király, Ágoston, hízelgésekkel akarta a szegény ügyefogyottól a titkot kitudni, melylyel az nem birt. Böttger nagyon meg volt szorulva. Bécsbe akart szökni, honnan ajánlatokat kapott ; de kísérlete meghiúsult, s csak azt érte el vele, hogy még jobban őrizték és Königsteinbe vitték, hol magányában mindenféle vegyiileti kísérleteket tett, hogy hátha mégis tud kotyvasztásaiból kisütni, ha nem is aranyat, valami egyéb hasznosat. Ily működése közben, midőn épen egy olvasztó tégely csinálásával foglalkozott, egy vörös anyag állt elő, mely némileg hasonlított a porczellánra. De ez még nem volt az igazi. Erre csak néhány év múlván bukkant rá, mikor a Schmaeberg melletti Aueből ásványi hajpor , igen finom porczellánföld, került kezeibe. Az auei porczellánföldet a hagyomány szerint egy hutamunkás födözte fel hámos lova legeltetése közben, mikor ez patkójával egy ilyen darab fehér földet fölkapált. Abban az időben a hajpor használata általános volt, a munkásban fölébredt a vállal-
