Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A fazekas-árúk és a porczellán
A majolika vagy fajánsz. 209 feszítése veszett ily módon kárba; de ö kitartott, keserű tapasztalatokkal bővíté ismereteit s fokonkint mégis művészetében nagyra vitte. Tizenöt vagy 16 évig, mint maga mondja, tévedve tapogatód zott; de az utolsó hat egész nyolcz év alatt oly műveket készített, melyek igen szivesen találtak vevőre s neki eszközt nyújtottak a megélhetésre s tovább képzésre, Palissy, ki ugyan rajzolni tudott, de egyébként egy egyszerű fazékat sem tudott volna készíteni, valódi művészszé emelkedett föl. Edényei elmésen voltak ékesítve az állat- s növényvilágból vett tárgyakkal, melyek csudálatos hűséggel s szépséggel voltak festve, mi által feltalálójuk dicsőségét messzi földre elvttték. Palissyt végül udvari művészszé nevezték ki s Párisba hivták. Mikor azonban a liugonották üldöztetése következett be, magas rangú pártfogója öt, a buzgó protestánst csak a haláltól tudta megóvni, de nem a börtöntől. Úgy mondják hogy a Bastillebe került s ott halt meg. Franczia- s Olaszországból a majolika-gyártás Angliába származott át, hol magas fokra növekedett, mit kivált Wedgwood Józsuenek, egy fazekas fiának köszönhet, ki Straffordshireben 1730-ban született. Ez munkájának az által szerzett keletet, hogy Ízléses alakot adott neki, melyet szép antik mintákról lesett le. A porcellánanyagnak ritka volta Angliában arra ösztönzé őt, hogy kőedénygyártást fejleszsze. Szorgalom, kitartás s nyert művészi kiképezése által elérte azt, hogy 1770-ben egy kis gyárvárost alapított munkásai részére, melyet Etruriának nevezett el, s melyet egy-két mérföldnyi csinált úttal kapcsolt össze a szomszégsággal. Wedgwood meghalt 1795-ben Etruriában, s most a lakosság, mintegy 40,000 ember, áldja emlékezetét, kik abban a kerületben — a potteriekben — minden napi kenyeröket mindenféle fazékas- s kőedénymunkával keresik. A kőedény egy fajtája nálunk is feltalálójának nevét viseli, s a legutóbbi kiállításokon kiállítva volt, Etruria works azt mutatták, hogy az érdemes alapítónak nemcsak neve, hanem szelleme is gyümölcsözően él még utódjaiban. A tulajdonképi kőedény, mint már említők, zsugorodó anyagból áll, mely többnyire színes, de gyakran fehér s már máz nélkül sem bocsátja át a. vizet. A mit nálunk kőedénynek mondanak, azt a nevet épenséggel sem érdemli meg, mert lika- csos anyagból való, mely csak vastag mázzal tehető a folyadékokra nézve áthat- lanná. A zsugorodás nagy hevü tüzeléssel s különböző ömlesztőszerek hozzátételével, mint mezőpat, gipsz, mész, baryt, csonthamú, Angliában tűzkő által idézik elő. Carrara, parian stb. névvel oly angol kőedényt illetnek, mely szoros közelségben van a porczellánhoz. A kőedényhez való anyagokat magukban finomra megőrlik siszapolják; a por- czellánröl szóltunkban lesz még alkalmunk ezekre a műveletekre visszatérni. Az alakítás részint a korongon, részint gipszmintákban történik; az égetés jobbadán tokokban megy végbe, azaz az edényeket nem állítják szabadon az égetőkemenczébe, hanem külön-külön agyagcserépbe zárják. Ha színes edényt akarnak készíteni, az illető fémoxydokat vagy az egész tömegbe keblezik be vagy pedig megtakarítás czéljából a festett agyagot csak a szikkadt edényekre öntik. A festett Wedgwood-árúk, aegyp- tián, bamboo, biscuit, jaspis stb. név alatt ismeretesek. A finomabb fajánszedényeket most is, még pedig néha sok idő ráfordításával művészi rajzokkal festik be, közönségesebbjét rányomtatott rézmetszekkel ékesítik vagy pedig ellátják különféle fémfénynyel (Luster, lustre). A festés (képírás) rendesen ecsettel történik részint a máz alá, részint fölé. Festékül a fémoxydokkal megfestett higanyfolyós üveg szolgál, mely poralakban levendulaolajjal kenetik az edényre. Ha rézmetszet nyomandó az árukra, a vésett rézlemezt egy kályhán megmelegítik, nyúlósra főzött diófaolajjal eldörzsölt ásványfestékkel bekenik, s közönséTalálmányok könyve. II. Q7
