Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az aluminium s magnesium. A drágakövek gyártása
Az aluminium gyári előállítása. 195 A mesterséges rubinoknál, zafíroknál és smaragdoknál fontosabbak ez idét még az agyagföld sói, a melyek közt első helyet foglal el a timsó. Ennek előállításáról és alkalmazásáról még részletesen szólandunk. Ha a tiszta timsó oldatába maró kálit keverünk, ez az agyagföldet kénsavas vegyületéböl fehér csapadék képében hajtja ki. Kalilúgban e csapadék ismét feloldható. Az aluminium. Miután Davy fölismerte, hogy az alkaliák nem egyebek mint sajátságos fémek oxygénnel való vegyfílete és káliumot meg nátriumot fejtett ki a káliból s nátronból, joggal lehetett következtem arra, hogy a földnemekben is fémek rejtőznek s kutatták is azt a fémet, melyről, noha sohasem látták, tudták, hogy az agyagföldben van. Az alumíniumot (alumina = agyagföld, alumen = timsó) 1287-ben Wöhler Göttingában fedezte föl. St. Claire-Deville 1853 óta foglalkozott az aluminium előállításával s úgy látta, hogy az sokkal kevésbbé oxydálódik, mint addig hitték, hogy megolvasztás s öntés közben sem oxydálódik, hogy liigított savak nem vesznek erőt rajta. Deville közlései, ki értekezéseiben azt a reményét fejezte ki, hogy a természetben oly annyira elterjedt aluminium nagy technikai fontosságra vergődhetik, az akkori császári kormányt arra indították, hogy Páris mellett Javelleben gyárilag állította elő az alumíniumot. Hogy az aluminium vegyületeiből kibontassék, ugyanazt az elvet követik, melyet a vasnak érczeiből való kiválasztásánál alkalmaznak, vagyis, úgy színítik a fémet, hogy az agyagföldre oly testet engednek hatni, mely ennek oxygénjéhez inkább rokonul, mint az aluminium. Ilyen testek : a könnyű alkálifémek, a kalium s natrium, melyeket Davy első álított elő az alkaliákból, a káliból s nátronból. Ezek oly mohón vegyülnek az oxygénnel, hogy a levegőn gyorsan oxyddá változnak ; ezek vízen úszva elégnek, mivel a vizet megbontják és annak oxygénjét sajátítják el; nem kevésbbé nagy a rokonságuk a clilórhoz, fluorhoz stb. Az agyagföldet már most közetlenül a kaliumfémmel lehetne megbomlasztani, de gyakorlatibb e czélra a chloraluminiumot vagy fluoraluminiumot alkalmazni, mely utóbbit elég tisztán tartalmazza a Grönlandban tömegesen előforduló ásvány: a kryolith. Az agyagföldet vagy a fluoraluminiumot e szerint a káliummal váltakozva egy tégelybe rétegzik; egy réteg káliumra következik egy réteg aluminiumvegyület. E keveréket lassan növelt tűzzel hevítik. Még meglehetős alacsony hőfok mellett ömledésnek indul a kálium s mindjárt felbontja a legközelebbi réteg sóit, vagyis pl. a fluoraluminiumtól egyesül a fluorral fluorkaliummá s az alumíniumot felszabadítja, melyet a megömledt tömeg oldatában az edény fenekén mint szürke por gyűl meg. A chemiai folyamat, mely e bontásnál végbe megy, oly hathatós, hogy az egész tömeg a legerősebb izzóhévre kél, miért is ügyelni kell arra, hogy a tégely szét ne robbanjon. Utóbb ez eljárást némileg módosították. A kalium gyanánt az olcsóbb nátriumot használták s használják. Az aluminium gyári előállítása. Az az ásvány, melyet Franczia- országban, a hol alumíniumipar legnagyobb kifej lést nyert, alumíniumnak feldolgoznak, Bauxból jő, honnan az ásvány bauxit nevet is kapott. Egy hatodrész kovasavon kívül szabad agyagföld az. Az aluminium előállításának czéljából porítják ezt s oly arányban mint 8 az 5-höz égetett széksóval keverik és egy lángoló talpán hevítik. A hő növekedésének mértékében a szénsav a nátronhoz való rokonságát elveszíti, végre elillan s az utóbbi az agyagfölddel oly vegyületté lesz, a mely vízben oldható, míg a netán az ásványban vagy a széksóban rejlett vas oldhatlanná válik s szűrés által külön választható. A tiszta szüreménybe szénsavat vezetnek, mely most hidegen s vizes oldatban ismét hajlandó a nátronnál vegyülni. Ebből az agyagföld mint
