Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)

2. kötet - Az arany, platina s társai

A platina ötvözetei s vegyületei.

191

s nyirkosság ki van belőle űzve, némely gázt térfogatának 90-szereséig nyeli be. A rendkívül megosztott fémes platina, a platinaszivacs, s még inkább a platinakorom (noir platine), a szenet likacsosságban sokkal felülmúlják, s rajtuk a gázsűrűsödés hatásai kiválóan mutatkoznak. Már a tömör fémes platina nagy vonzóerőt tanúsít. Ha egy darab platinabádogot, miután valamely savval tisztára van mosva, durrano- gázba (az oxygén- s liydrogéngáz keverékébe) juttatnak, a fém mindkét gázt kényszeríti, hogy lassanként vízzé egyesüljenek, a mely mint a harmat csapódik le rá ; a platina ezáltal lassankint izzóvá lesz, mi által természetesen a képződött víz gőzzé változik, anélkül azonban, hogy alkotó részeire bomolnék ismét szét ; ha még durranó gáz jelen lenne, az felrobbanna. A Döbereiner-féle gyújtógépben a már általunk ismert platinaszivacs működik. Mivelhogy a levegőt és a benne rejlő oxygént igen kis térfogatra tömíti, természetes, hogy e szorongatott állapotban a gázok más tulajdonságokat tüntetnek, mint rendes állapotban. Az ekképen tömített szabad oxygén- nek az a törekvése, hogy más elemekkel vegyüljön, hatalmasan fokoztatik és a mint a készülékben fejlődött hydrogén sugara a sűrített oxygénnel eltelt platinaszivacsot éri, azonnal megindul a vízképződés ; az ezalatt fejlődött égési hő a szivacsot izzóvá teszi, és a kis belterjes tűzgázon meggyűl hátul a hydrogén-sugár. — Az említett példák szerint a platinában rendkiviili oxydáló erő rejlik.