Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az arany, platina s társai
Kaliforniai aranymosás. 173 serpenyőkbe eresztik, kiteszik a napnak, míg egészen megszárad, mire a homokot kifújják s'az arany fénylő szemekben visszamarad. A longtommal a mosás körülbelül szintúgy megy végbe. Ez utóbbi eszközt ott helyben egy Tom nevű amerikai találta fel, s mivel rendesen 3—4 méter hosszúra készítik, eredeti neve mellé még oda bigygyeszték a «long»-ot (hosszú). Többféle egyszerű készülék merült fel időjártán, melyek közül ki az egyiket, ki a másikat tartotta legalkalmasabbnak az aranynak a homokból s földből való kiválasztására. Mindegyikhez azonban sok víz kell ; ennek fogyatéka a patakok kiszáradása által Kaliforniában nagyon megnehezíté az aranymosást. E bajon segítendő, társulatok alakultak, melyek a magasabb száraz tájékokat aszály idején is ellátták vízzel. Ennek következtén nagyszerű vízművek keletkeztek ; mesterséges tavak táplálták a csatornák egész hálózatát és más építmények a folyók vizét hegyen-völgyön vezették az aknákhoz. E sokfelé elágazott csatornák összes hossza már 1856-ban 1235 mértföld volt s építési költségük 19Vs millió dollárra rúgott. Egyes folyókat, melyeknek feneke aranyrejtőnek mutatkozik, újonnan ásott medrekbe vezetnek, mire a kiszáratott medret mívelés alá veszik. Jelenleg azonban a dolgok ez állapotja Kaliforniában jobbadán megváltozott. Az aranymosás nem fizeti ki magát, s a szilárd kőzetnek az aranytartalmú kvarcz mívelésével szemben háttérbe szorult. A mit a természet hosszú időn át az emberek könnyebbségére munkált, millió mohó kéz néhány év folyamán elkobozta. Most az emberi kéznek magának kell a sziklákat elaprózni. A természet lassú munkája helyébe léptek a kvarcz-zúzók, melyek szakadatlanul törik porrá a szilárd kőzetet. A pornak iszapolásával ennek aranyrészecskéi meggyűlnek s végül higanynyal kivonatnak. A Joaquinfolyó melléki higanyaknák fölfedezése nélkül azonban az sem lett volnalehetséges. Ez aknák sokkal gazdagabbak az európaiaknál és jókor nyiltak meg az arany és ezüst kincsek kinyerésére, melyek egyidejűleg a kaliforniai hegység keleti részében teljesen terméketlen, borzalmas szikla- s homoksivatagokban fedeztettek föl, s melyekhez Kaliforniából a kincsásók ezrei csődültek. Az aranyásók még egy ízben lázas izgalomba jöttek és ezrével özönlöttek az amerikai nyugati part éj szaki vidékére. Itt angol területen, csak indiánok által lakott országban újabb aranytelepek födöztettek föl. A lelés bizonytalansága azonban, mely csakhamar nyilvánvalóvá lett, a térség nagy nehézségei, az élelmi szerek roppant drágasága, zordon égalj, mely alatt csak öt hóig lehet dolgozni, az aranyásókat többnyire elriasztotta. Ezzel azonban legalább bizonyság került arra nézve, hogy Éjszak-Amerika nyugati marthegysége messzi kiterjedésben — igaz, hogy többnyire borzalmas hegyekben s sivatagokon — nagyon dúsak fémben, a mely a vállalkozási szellemet még jó ideig éberen fogja tartani. Egy millió angol négyszögmérföldre kiterjedőnek mondják az érczhegységet, mely Űj-Mexikón át elnyúlik Arizona, Utah, Nevada, Kalifornia, Oregon, Washington államokra. E helyeken majdnem naponkint újabb bányákat takarnak fel. A Kaliforniában fellobbant aranyláz nemsokára átcsapott az ötödik világrészbe, hol hasonló volt lefolyása. Murchison angol geolog már 1844-ben felhivta a figyelmet Ausztrália keleti hegyeire, melyek szerinte csudálatos módon hasonlíta- tanak az Ural aranyhegyeire. Meggyőződése, hogy itt arany van, oly erős volt, hogy Cornwallis foglalkozás nélkül levő bányászainak azt tanácsolta, menjenek Ujdél- Walesbe aranyturzásra. Egyesek a figyelmeztetésre keresésre indultak, s találtak s elküldték az aranyat Londonba. Mások már régebben tudtak róla, de titokban tárták. Kettő erre felajánlotta magát a kormánynak, hogy bizonyos jutalomért készek az aranytermő vidéket megmutatni. így derült ki lassakint, hogy a lelőhelyek Syd-
