Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az arany, platina s társai
Amerikai aranymosás. 171 ják végig, melyeknek szőrmente a vízzel szemben áll. A nehezebb aranyszemeket, melyek ezeken hamarabb lerakodnak, mint az iszap, melyet tovább sodor, ezután úgy ejtik birtokukba, hogy a bőröket kiporolják. Mexikó elejétől fogva mint aranyország volt ismeretes ; sivár északi kerületeiben a hírhedt gambuzinok (aranykutatók) a jelen korig sáfárkodtak. Víz híja lévén itt, munkájuk abban állott, hogy a napszinten turzották az aranyszemeket (a pepi- tas-okat). Amerika északi felében aranymosások keletkeztek Virginiában, Észak- és Dél-Karolinában, Georgiában, sőt magában Kanadában. De mindez mintegy csak előjátéka volt a darabnak, mely korunkban játszódott le Kaliforniában. Erről az országról is rég ismeretes volt, hogy gazdagnak kell lennie nemes fémben. Körülbelül 300 esztendeje, hogy Drake Ferencz hires útját megtette a déli tengeren, és már innen szóló tudósításaiban az van mondva Kaliforniáról, hogy nincs az a marékföld, melyben arany s ezüst részek nem foglaltatnának. Az idők folyamában e megfigyelés még többször megerősítést nyert, de senki sem gondolt arra, hogy az ismeretlen vad indiánok által lakott földre menjen vállalkozni. A tulajdonképi felfödözés 1847- ben történt és Sutter svájczi és franczia nevéhez fűződik, ki a Sacramento folyó egyik mellékvölgyében egy patakmentén fürészmalmot épített s azt tapasztalta, hogy a patak mederének homokja telve van fényes aranyrészecskékkel. Egyre távolabb s távolabb körökből, a régi és új világból egyaránt özönlöttek az emberek ennek közhírré váltával az íidvhozó Sacramentohoz ; egymásután újabb s újabb aranytelepek födöztettek fel, egyik gazdagabb a másiknál ; aranyra találtak minden érben, patakban, kiszáradt medrekben és követték nyomait a halmok lejtőjéig, a honnan lesodortatott. E felfödözést követte egy másik délen, Mexikó határán, a hol a San Joaquino folyó mentén egy 50 négyszögmértföldnyire terjedő terület kínálkozott. Csak 1851-ben bukkantak arra, hogy Kalifornia magasabb hegyi vidékeiből is nyerhető arany. A Sacramento és San Joaquino folyók környéke ma már meglehetősen ki van aknázva. Kemény, fáradságos munka nélkül nem oly könnyű aranyat lelni, s az az idő, melyben néhány hét alatt mesés kincsek zsákmányoltalak, jó részt oda van. A mosó ma igen elégedett, ha nagy fáradsággal napjában 2 dollár aranyat nyer. A Sacramento partjairól azért a legtöbb kisebb társaságok fölebb vonultak a hegységbe. Ez emberek fölszerelése mindig ezekből áll: puska, revolver, csákány, ásó, konyhaedény és az elmaradhatatlan csöbör. Mihelyt az aranyásók a kiszemelt tájékon megérkeztek, a látszóan kedvező helyet birtokba veszik azáltal, hogy czöveket vernek le és arra abbeli kijelentésüket függesztik, hogy az ez idétti tulajdonuk. Míg egy részök a sátort üti föl és a lakhatásra előintézkedéseket tesz, mások szerszámukkal azonnal a talaj kifíirkészésére indulnak. Vermet ásnak 3, 4, 6 méter mélyre, s a csöbörrel (bádog tálfélével) a kiásott földet ismételt mosópróbáknak vetik alá addig, míg vagy reményük vész s a vermet elhagyják, hogy más helyen egy másodikat, harmadikat stb. ássanak, vagy a talaj csakugyan aranyrejtőnek mutatkozik s őket maradásra készti. Semmi fáradságot nem kiméivé, gyakran hetekig tartó, semmi által nem enyhített nap hevében, a melyre ismét hónapokig tartó hűs esős idő, azaz szakadó eső következik, gyakran szükséget szenvedve élelemben s vízben, sőt veszendőbe ment munkával folytatják a föld mosását. Két műeszközük áll rendelkezésükre, melyek bölcső és longtom nevet viselnek. A bölcső, melyet Amerika egyik részeiben is régtől fogva használtak az aranymosáshoz, egy több méter hosszú válúból áll, melynek homorodott feneke kis haránt fákkal van szakokra osztva. A válúnak tetejében egy durva szita van ; a bölcső alsó vége nyilt. Az egész hintázó gerendákon nyugszik. Egy ilyen, mindig a folyó partja közelében felállított géphez legalább négy 22*
