Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Az ezüst
Az ezüstözés. 157 Gyönge oldala az ezüstnek a kénhez való hajlama, mely már leggyakrabban elérczüléseiben nyilvánul. Kénes gőzökben az ezüst sárga, barna stb. színt ölt az által, hogy felszínén kénezüst támad ; kénes oldatokban (kénmájakban) e képződés még belterjesebb és sötétebb színű. Helylyel-közzel e sajátosságot ékszereknél felhasználják, melyeknek kénmájoldatba való merítéssel feketés-szürke felszínt kölcsönöznek. Az ilyképen készült tárgyakat, habár helytelenül, oxydait ezüstnek nevezik. Tulajdonképi oxydált ezüst, vagyis ezüstoxyd ugyan szintén előállítható, de csak chemiai utón ; szürke-barnás por alakjában csapódik le a salétromsavas ezüstoldatból marókali hozzáadásával. A megömlött tiszta ezüst ellenben ellenáll az oxydá- lásnak, sőt oly kevés hajlandósága az oxygénhez, hogy a csapadékos oxyd is a vörös izzásban, vagy ha csak a napvilág hosszasabban hat rá az oxygént kibocsátja magából és ismét fémessé lesz. Mindamellett nevezetes viszony létezik az ezüst és oxygén közt. A megolvadt ezüst ugyanis, föltéve, hogy híjával van minden idegen fémnek, töméntelen oxygént nyel el, mintegy saját térfogatának 22-szeresét, de anélkül hogy chemiailag megkötné, és azt megmerevedése közben erővel kiböffenti. E tünemény [föcscsenésnek (Spratzen, rochage, scattering) mondják,] nagy tömegben — 20—25 kilogrammnál — sajátságos látványt nyújt. Ha az ily tömeg hosszabb ideig volt ömlött állapotban és a hülésnek tétetik ki, a felszínén képződött szilárd kéreg csakhamar elkezd szakadozni, a vigyorokon igen folyékony ezüst tör ki és vékonyrétegben elborítja a felszínt. Ez azonban csak a kitágulásnak tulajdonítható a kezdődő kristályosodás folytán. Nem sokára rá azonban megindul a gázfejlődés : a felszíni boríték itt- ott kis halmokká vagy hólyagokká fuvódik fel, melyek ágasfa alakká növekedve szétpattannak és oxygént lövelnek ki áramlatokban, mi alatt a benn levő folyékony ezüst erős buzogásban van és kis patakokban bugygyan ki, valamint a láva a vulkánból. A mint a kéreg vastagodik, a hólyagok magasabbra emelkednek, a gáz robbanva pattantja őket szét, és hogy a vulkán kép kicsiben teljes legyen, a folyékony ezüst apró cseppekben jó távolra löködik. Az ezüst legjobb oldószere a salétromsav ; azonkívül felolul forró, tömített kénsavban. Az oldatokból a sósav, konyhasó és minden más chlortartalmú anyagok a fémet chlorezüst alakjában ülepítik le. E magatartásán alapulnak a legjobb ezüst- kémlések. Bizonyos mennyiségű tisztátalan ezüstöt feloldanak salétromsavban és kémlik, váljon a pontosan meghatározott erejű konyhasóoldatnak hány csöppje szükséges arra, hogy az ezüst összesége chlorezüstképen lecsapódjék. A salétromsavas ezüstoldat megpárolva a pokolkö (lapis infernalis) név alatt ismert maró sót adja. A salétromsavas ezüstoxyd nagy színtelen táblákban válik ki, melyeket a mellékelt ábra szerinti mintákba tollszár vastagságú rudacskákká öntenek enyhe hőben. Azelőtt csak orvosi marószerül, a hajak festésére, a fehérnemű jelölésére stb. szolgált, de a fényképirás föllépésé óta sokkal nagyobb jelentőséget és alkalmazást nyert. Azt tartják, hogy a fényképirók csak magában Európában 500 mázsa ezüstöt használnak el ily alakban évenkint. Az ezüstözés. Az ezüstöt és aranyat, köztudomás szerint, kiválóan nem nemes anyagoknak, úgy fémeknek, mint a természet három országának egyéb fi M 59. ábra. A pokolkő öntéséhez való minta.
