Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)

2. kötet - Ólom, ón és higany

Az ólom kinyerése. 133 Nézve azt, mily áron kel az ólom (mintegy 11 —15 ft. mázsája után), az oly ólombányák, melyekből legalább kis részben nem kerül ezüst is, alig érdemesek az aknázásra. Éjszak-Amerika bensőjében töméntelen ólomérczczel bír, és mégis Angliából vitet évenkint 6—7000 mázsát. Az ólomfény (máskép kénólom) az ólomnyerés legfőbb anyaga. Legtöbbnyire mészhegységben fordul elő, vagy legalább mészszel jár. A mészhegyekben székel a kén is, s ennélfogva igen gyakori e két elem vegyiilete, miért is a legtöbb ólom mint kénfém vau jelen. Színólom (termékólom) igen ritkán fordul elő. Az ólom is, mit nem tenne föl róla az ember, fehéren izzó hőben gőz alakot ölt, s e szerint olyannak képzelhetjük az ólomfényt, mely kén- és ólomgőzök kristályo­sodott csapadéka. Sőt ólomkohókban e képződmények gyakran újból keletkeznek, midőn a pest gőzei a pestfalának hégazaiba mint csinos ólomfénykristályok tapadnak oda. Ez érez kristályalakja a koczka és ennek tompult változatai az oktaéderig ; egy szép ólomrög halmozott fémfényű kris­tályaival vonzó képet nyújt, s valami neme­sebb fémet sejdítet, mint ként és ólmot. Rendszerint az ólomfény is ezüsttartalmú, csak hogy igen kis fokban és épen az ezüst­ben legszegényebb példányok tűnnek ki leg­szebb és legnagyobb kristályokkal. Az ólomfény mintegy 86 százalék fé­mes ólmot tartalmaz, és azonfelül néhány százalék czinket (czinktiinőt), ezüstöt, rezet, arzént, antimont stb. természetesen mind­annyit szintén mint kénvegyületet. A ren­desen benrejlő ezüst a legtöbb érdekli, és azért néhutt az ezüstnyerés főanyagát képzi az ólomfény. Egy százalék ezüst már jelen­tékeny, s csak ritkaságképen fordul elő ; rendesen egy mázsa ólomfényben csak 37s—3V2 lat az ezüst, de ezt a csekélységet is értékítik, és róla a bányát már is ezüst­bányának nevezik. Az ólom kinyerése érczeiból legegyszerűbben megy végbe a fehér ólom­érczczel , mely azonban koholásra ritka helyen van jelen elég nagy mennyiségben. Ez kokszdarával megkeverve és a lángo­lóban salakfedő alatt hevítve, könnyen színűi (redukálódik) és fémtartalmát kiöm- leszti. Minden más esetben a kohósnak kénvegyületekkel, tehát a kén kiűzésével van dolga. A tiszta ólomfény feldolgozása sem jár nehézséggel, de más fémek jelen­léte a míveletet néha bonyolítja, miért is a kinyerés módjai sokszerüen eltérnek, de mégis két főosztályba sorakoztathatok: a pörkölő- és ülepítő míveletébe. Az ólomércz értékitése vagyis elaprózásának foka annak tulajdonságaitól és tisztaságától függ, valamint attól, mily eljárás lesz követendő az olvasztás mívele- ténél. Az érezrögök kézi válogatással különíttetnek és kalapálással távolítják el róluk a meddőkőzetet ; a tisztátalan érczet zúzás alá veszik, s zöcsköléssel s iszapo­lással tisztítják és tömítik. A tiszta érczek aprózása elmarad, ha a ként üllesztő mívelettel készülnek az ólomtól elválasztani. A3, ábra. Ólom-olvasztó aknás (giibüs) pest.

Next

/
Thumbnails
Contents