Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A réz
A rózérczek koholása. 113 Ilyenek a kenréz (Kupferglanz, cuivre sulfuré, sulphide of copper), mely tiszta állapotában jórészt 80 százalék rézből és többi részében kénből áll. A feles rézér ez (Bunt- kupfererz) vegyülete a kénréznek és kénvasnak. A rézkora, szintén kénréz kénvassal, leggyakoribb előfordulású, rendesen más fémekkel van elegyedve, aranyat vagy ezüstöt hord gyakran magával. Fakoércznek különböző vegyiileteket neveznek, melyekben a kénrézhez és kénvashoz még kénantimon vagy kénarzén járul és melyben a vasat gyakran czink, a rezet részben ezüst pótolja. E szerint különböztetnek meg szürkés, fehéres és feketés fakóérczet stb. A rézérczek koholása. A rézlcohom íreletek az érczek minősége szerint alakulnak és e szerint igen különbözők. Legbonyolódtabbak a fakóérczeknél, és abban az esetekben, a mikor ólomércz is közzéjük vegyül. — Ellenben, mint mondók, a vörösrézérczczel, a malachittal és rézazurral való elbánás igen egyszerű. Ezeket gyöngén pergelik, s aztán rézben bővelkedő salak, mészkő és szén rádásolá- sával u. n. kisolvasztóban (Krummofen, bas furneau, low-blast furnace) megömlesz- tik. Az ebben kikerülő u. n. nyersrezet (Schwarzkupfer, cuivre brut) a salakkal együtt lecsapolják az előmedenczébe, hol vékony tárcsákká (rozettákká) kialakítják azáltal, hogy a salakot vízzel leöntik, és az ez alatt megmeredt rézkérget leválasztják. A leöntést és az ekkép keletkezett tárcsák leszedését addig ismétlik, míg a medencze kiűrül. Sokkal több nehézséggel jár az ezüsttartalmú rézérczek koholása ; ezeket a nyersréz elszirá roy tatása ral ezüstteleníti k. A nyersrezet, miután darabokra törték , alacsony aknapestben ezüstös ólommal (Werkblei, plomb d’ouvre)vagy más ólmot- tartalmazó rádással megöm- lesztik, s azon igyekeznek, hogy 1 rész rezet 4 rész ólmot tartalmazó ötvözetet nyerjenek. Ezt lecsapolják, vasmintákba kerek korongokká (bocsokká, Frischstücke, pain de liquation) öntik, aztán, mint az 36. ábrában látni, ráhelyezik a szívárogtatóra (Saigerherd, four de liquation), körül rakják a korongokat szénnel és lassankint fokozott hévben az ólmot ezüstöstül lesziváragtatják, mely a csörgőn a t tégelyekbe ömlik. A leszivárgott anyagot lijabb nyersréz ezüsteleníté- sére használják. A szivárogtatón visszamaradt bocsokat (vázakat, Kienstock, carcasse) egy izzasztópestben (Darrofen, fourneau à ressuage, liquation hearth) nagy hőben izzasztják, mi által rézben bővelkedő salak, az izzasztvány (Darrrost, massé ressuée) lefoly, s még ólom tartalmú nyersréz marad vissza, melyet a réztisztáló- pestben (Kupfergarherd, foyer d’affinage) teljesen kitisztítanak. Sokkal hosszadalmasabb a kénes érczek koholása, melyek közt a rézkova a legfontosabb. Ezeket nyilt górczokban pörkölik és belőlük előbb a kén egy részét távolítják el, aztán a tömeget kiolvasztják lángolókban, melyből a salak mellett nyers rézkő (Rohstein), a kénréz, kerül ki, melyet szétdarabolva, a salaktól elválasztva és ismételten pörkölve, hasonlókép megömlesztenek. így nyernek csak ki egy vékony réteget, a rézben bővelkedő rézvéknyát (Dünnstein, matte mince). A réz termelése annál fáradságosabb s költségesebb, mennél inkább vannak érczei másokkal elegyedve. Az idegen részek közt azonban dicséretes kivételt képez 36. ábra. Szivárogtató. Találmányok könyve. II. 15
