Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A czink, kobalt, biszmnt és társaik
108 A czink, kobalt, biszmut és társaik. A fémes antimon magatartásában van olyasmi, mi az aranycsinálók figyelmét és reménykedését fölkeltheté. Ha, a mit játékból gyakran megtesznek, a forrasztócsö előtt kevés antimonfémet megolvasztanak, és azt valami vízszintes lapra ejtik, egy csapat ide-oda lótó golyócskákká oszlik el, melyek mindegyike, mert a megolvadt fém gyorsan oxydálódik, krétavonásszertí fehér nyomot hagy maga után. Ha nyugodtan hagyják a golyócskákat, ezek finom, oxydból álló csúcsokkal telnek meg. E tünemény nekünk csak azt magyarázza, hogy az antimon, miután legkedvesebb társától, a kéntől, megvált, épen oly mohón siet az oxygénnel egyesülni ; az alche- mistáknak természetesen czéljaikra jelentős átalakulásnak tetszett ez. A hülésben levő fémömledvény hosszantartó világítását és a szép, csillagos kristályodást, mely a tégelyben a hiilő fém takarója alatt a felszínen megy végbe, szintén sokat igérö jelenségnek vették. Még vonzóbbnak tetszhetett az antimonnak az aranyhoz való magatartása. E legnyulósabb fémből csak egy darabot kell kitenni az antimongőzök- nek, mire mindkét fém egyesül, de az arany tőle mindjárt merev és törékenynyé lesz. Ezzel az antimonfém bizonyos nemes természetet látszott elárulni előttük, miért is a még eddig is emlegetett regulus, kiskirály, nevet adták neki. Később ,,kiskirály“ alatt minden megömledt fémet értettek. A kénantimon hígfolyós volta lehetővé teszi, hogy e nyersanyagot közvetlenül kiolvaszthatni keverékéből, miután előbb nagyjából elválasztatott kézzel az őt kisérő kvarcz, súlypát, mészkő stb. A kiszivárogtatás (Aussaigern, ressuage, liquation) a régi mód szerint két egymás tetejébe helyzett fazékban történik. Az érczczel megtöltött felső edénynek fenekében néhány lyuk van, melyeken át az alsóba gyűlik a leszivárgó kénantimon, miután az edények két fal közé halmozott szénnel hevít- tettek. Más helyütt, nálunk Magyarországon is, a felső tégelyeket egy lángpestben helyezik el, melyek az alsópesten kivül álló tégelyekkel agyagcsövekkel állnak kapcsolatban. A legegyszerűbb eljárás tiszta fém nyerésére abban áll, hogy a kénfémet kovácsvassal (ócskavassal vagy revével is) a veresizzó hőben összeolvasztják. Az ezek közti közel rokonság azt eredményezi, hogy kénvas képződik és az antimon szabaddá lesz. Az ekkép megömlesztett fémben azonban mindig van vas, és azért ennek oxydálására és kiválasztására másodolvasztásra van szükség, melyhez salétromot tesznek. Az antimon oly merev fém, mely könnyen porrá zúzható, miért is önállóan nem lehet hasznát venni a technikában ; haszna inkább abban áll, hogy más fémekkel ötvözve, ezeket keménynyé teszi. Olvasztás közben, mint mondók, könnyen elpárolog, s gőze oxydokat képez ; nagy höben meggyulad és valamint a czink világító, erős fehér oxydfiistből lövellő lánggal ég el. A fehér izzó höben a levegő kizáratván, épen úgy párolható mint a czink. A czink főoldó szere a sósav ; az oldat antimonvaj (antimonchlorid) név alatt marószert képez. A salétromsav nem oldja fel a fémet, hanem csak fehér porrá változtatja. Az üveg- és zománczfestésnél az antimonoxydot sárga festékek készítésére használják. A termék piskolcz különböző technikai czélokra szolgál. A tűzi játékban és tüzérségnél, különösen chlorkalival vegyített elegyekben használják, melyek ütés vagy horzsolás által meggyulnak és robbannak, és e szerint gyújtók és gyujtókupak- ban, vagy a tűspuska töltvényeiben is. Olyan esetekben, mikor a természeti termék nem mutatkozik elég tisztának, mesterséges utón is megkészítik ez elegyet öt rész antimonfém és két rész kén összekeverésével ; mindkét anyag gyönge izzás közt közetleniil egyesül. Az antimonnak közeli viszonya a kénhez a nedves chemiai míveleteknél is
