Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)

2. kötet - A vas és a vasipar

A mai vasipar állása. 89 Nem épen ritkák az oly esetek, liogy valamely nemesebb vasfajta idővel a csekélyebb értéküt felváltja. Öntött vasúti sinek csak a vasutak gyermekkorában voltak, a med­dig ezek csak a szénbányákban lóvontatással képeztek szállító eszközt ; a mint a vasutak a nagy forgalomba hozattak azonnal kovácsvas-sineket alkalmaztak, mert a lokomotivok súlyos lába alatt szétpattant az öntöttvas akár az üveg. Azóta a kovács­vas lassankiut ismét utat enged az aczélnak mint sínanyagnak. Hosszabb ideje már annak, hogy aczélozott, nádolt, síneket használnak, melyeknek csak a feje, a kopásnak leginkább kitett felső rész, ráliegített aczéllemezből áll, míg újabban az egészen aczélból való sínek szaporodnak, és ha nem is futnak be még egész országokat, alkal­maztatnak egyes oly helyeken, melyek rendkívüli koptatásnak vannak kitéve. E cserének haszna világos, ha meggondoljuk, hogy a tartósság, a nyomás elleni ellenállás e három anyagnál úgy viszonyúk mint 1, 3 és 6, tehát az öntöttaczél háromszor annyi ideig használható mint a kovácsvas és hatszor annyi ideig mint az öntöttvas. Hidaknál és más szerkezetes épületeknél szintén legelőször az öntöttvas került alkalmazásba mint a kő helyettese. De ez tömegességében nagyon nehéznek bizo­nyult, önmagában is sokat kell elbírnia, és merevségében csakhamar eléri a törés határát, úgy hogy igen tág ivfeszülést nem lehet tőle várni. Sorra került tehát a kovácsvas és ebből készültek a láncz- és dróthidak, a bádog csőhidak. Azonban már bekövetkezett annak ideje, melyben az öntöttaczél még jobb hidanyag szerepét játsza, mert ha meghatározott ellenállási mértékkel bíró szerkezetről van szó, ez, az előbb mondottak után, aczélból két-háromszorta könnyebb mint a kovácsvas és kilencz- szerte könnyebb mint az öntöttvas. Az aczélnak tömege annyival csökkenthető, a mennyivel más anyaggal szemben ezt jóságban felülmúlja. Gőzkazánok pl. öntött­aczél lemezekből készítve kitűnőknek bizonyultak, pedig bádogjuk csak félszer oly vastag, mint a vasból készülté. Mielőtt berekesztőnők a vasiparról szóló czikkünket, nem hagyhatunk említés nélkül egy rendkívül fontos találmányt, melynek szakkörökben csak most ment hire, s mely már akkor érkezett el hozzánk, midőn az aczélkészítés módszereinek leirása már ki volt nyomtatva, melynek kapcsában lett volna leginkább helye közlésének. A találmány kiható volta, mert a Bessemer-eljárást van hivatva megdönteni, raeg- bocsáthatóvá teszi e rendbontást. A találmány Syemensé, ki gáztüzelőjével tetszés szerinti minőségű aczélt állít elő. A gáztüzelőben durva öntöttvasat és vasérczet olvaszt meg. Ezek kölcsönösen úgy hatnak egymásra, hogy az öntöttvas tiszta szene és az érez oxygénje akképen egyesülnek, hogy az öntöttvas szenét és a vasércz oxygénjét veszti. Az eredmény : folyós kovácsvas, melyben már alig van nyoma a tiszta szénnek. Időnként próbát lehet kivenni arra való tekintetből, váljon a folyamat befejezett-e. Ha az, akkor az ömledvénybe kellő mennyiségű tükörvasat tesznek, s a folyós fém aczéllá van változ­tatva. Bramwell a londoni gépépítők intézetének elnöke úgy nyilatkozott ez új eljá­rásról, mely fölötte áll a Bessemerének. Mert míg emezénél megbízható eredmények csak úgy érhetők el, ha ügyes emberek az intézők, kik feladatuk minden legcsekélyebb részében avatottak, Syemens eljárásánál ellenben nagy ügyesség kell ahhoz, hogy meg nem bizható eredmény éressék el. Azonfelül Syemens ez eljárásával teljes biz­tosággal oly minőségű aczél állítható elő, a minő kívánatos. T&lálmunyuk kÜnyve II. 12

Next

/
Thumbnails
Contents