Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A vas és a vasipar
A vasöntés. 79 A legtöbb más esetben azonban a nyersvasat öntés czéljából kisebb pestekben (kupolapestekben, Cupolofen, cubilot, cupola) másodízben olvasztják meg. A nyersvas minősége szerint többszörös olvasztást is elvisel, és szilárdsága még fokozódik is mellette, míg azt a határt éri el, melyen túl, lia még ismételten megömlesztik, az igen gyorsan fogy. A nyersvas természetes tisztátlanságai az öntésnél is számba jönnek. Kénnel telt vas nem igen lesz hígfolyóssá és egyenetlenül merevedik meg : mindamellett egy bizonyos mennyiségű kén nem árt valami nagyon, úgy hogy oly anyag, mely kéntartalmánál fogva rósz rúdvasat adna, gyakran még alkalmas öntésre. A vilió hasonlókép lényegesen módosítja az öntöttvasat, de oly módon, melyet bizonyos czélra szivesen vesznek. A fémet ez ugyanis nagyon hígfolyóssá teszi, lassan merevül, tömör, finom szemcsésséget kölcsönöz neki, és hajlomot a fehéredésre. Az ily vas tehát öntésre való, és gyakran is fordítják e czélra. De minden keménysége mellett is Injával van a szívósságnak, csak finom öntött áruknak való és oly tárgyaknak, melyeknek nem kell erőművi erőfeszítést és lökéseket kiállamok. Ha Vs százaléknál több a vilió benne, törőssé lesz. A nagyon szénéit szürke nyersvas, mely merevedés közben sok grafit pikkelyt lök ki magából, és ez által durva felszínt ölt, nem alkalmas oly czélra, melynél arról van szó, hogy a minta minden részét lemintázza, ellenben egészen helyén van a később említendő csészeöntésre, melynél a külső lapok gyorsan hűlnek és a kemény, fehér nyersvasnak minőségét veszik fel. A másodolvasztású, tehát nem a közetlenül a nagyolvasztóból végbemenő vasöntés, vagy tégelyekből, lángolókból vagy a már említett kupola-pestekből történik. A tégely- öntésnél a kis agyag- vagy gráfit- tégelyekbe rakott nyersvasat (rendesen csak 3—4 kilogr.) kis szélpestekben hevítik ; a fém ez által keveset változik, minthogy a tűzzel nem jő közetlenül érintkezésbe, azonban a tégelyek költséges volta és a ráfordítandó nagy mennyiségű tüzelőanyag a különben kényelmes eljárást megdrágítják, mért is kizáróan bizonyos kis iparágak, különösen melyek holmi csecsebecsék és műtárgyak készítésével foglalkoznak, használják, a hol az alakításra annyi árt lehet róni, hogy a fém értéke nagyon is megkerül ; mert oly finomságú és könnyűségű dolgokat öntenek, melyekből majdnem 20.000 egyes darab tesz ki egy kilogrammot, és az ily kilogramm annyi áron is kel el, a mennyin 5000 kilogramm nyers vasat vehetni. Kupola-pestekből azok az intézetek öntenek, melyek géprészek, eszközök, edények stb. öntésével foglalkoznak. A kereskedésből vett nyersvasbuczákon kivül sok ócska öntöttvasat, fúrásból és esztergályásból maradt vasforgácsokat is dolgoznak fel, különféle vasnemet közösítenek, sőt még kovácsvas-liulladékot tesznek hozzá. A kupola-pestek aknás pestek igen különböző belső alakulással. A tüzelőanyag szerint (csak faszenet és jó koakszot használnak) vannak magasabbak (3—5 méter) és alacsonyabbak (1—3 méter). A pest felül nyitva áll, tűzálló kövekből épül vagy agyag- és fövényanyagból van gyömöszölve, és mindig vaspalásttal van körül vértez ve. A 27. ábrában ilyen pestet látunk; áll egy hengeres aknából, Homloka. Átmetszete. 27. ábra. Kupola-pest.
