Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A vas és a vasipar
Uchatius- s Bessemer-aczél. 73 szenettartalmozó gázokból is magába veszi az aczélképzésre való tiszta szenet. Kisérletek által be van bizonyítva és Angliában állítólag már a gyakorlatban űzik, hogy a kovácsvas zárt tárlókban izzásba hozva, és világítógáznak lassú átvezetésével több nap múlván aczéllá változik. A czementáló pestből kikerülő termék szintén nyersaczél, mely hogy használható legyen, további elbánást kiván még meg. Faj- tázzák és liegítés nyújtás által kévéltaczéllá finomítják vagy a leggyakoribb esetben másodolvasztás (Einschmelzen) utján öntöttaczéllá változtatják. Uchatius-aczél. Az az eszme, nyersvasat vasoxydokkal megfelelő hőben megömleszteni és ily módon aczélt gyártani belőle, régi, melyet már 1722-ben Réaumur pendített meg egy iratában. A dolog menete itt az, hogy az oxydok oxygénje a nyersvasban levő tiszta szén egy részét elégeti és elillantatja, tehát a nyersvas először ez utón lesz tiszta szénben szegényebb, aztán pedig az által, hogy a színített (redukált) tiszta vas a még fölösen visszamaradt tiszta szénnel egyésíil. Az aczélgyártás ez elve azonban nem igen nyert alkalmazást, csak igen korlátoltan, mint már említők, az által, hogy már készre öntött apróbb vastárgyakat vasoxydokkal hevíték (lágyíták) s így utólagosan az aczél egy nemévé változtatták. Újabban azonban az osztrák-magyar hadsereg egy főtisztje Uchatius ez elvet felkapta és az aczélgyártásra alkalmazta. Uchatius volt az első, ki felfödözte, hogy az aczélgyár- tásra fordított nyersvas darabok kicsiny volta határozott befolyással van a gyártott aczél minőségére. Az ő mívelete tehát a nyersvas szemcsélésével (Granulirung) kezdődik. A nyersvasat gráfittégelyckben megolvasztják és aztán hullámzó vízre öntve szemcsélik. Mennél kisebbek e szemcsék, annál jobb lesz az aczél. E szemcsésvasat erre pátkővas s kevés barnakő keverékkel és, ha lágy aczél gyártandó, rúdvas hozzáadásával megolvasztják. A tégelyben egyenletes, szívós és rugalmas aczél marad vissza, melyet alkalmas formákba öntenek s aztán kikovácsolnak. A nyert mennyiség a fönebb előadott oknál fogva több a ráfordított nyersvasnál. E módszernél tehát, melyre különben állítólag csak fehér faszén-vas alkalmas, a nyersvas- és öntöttaczél-gyártás egy míveletté lesz, mi olcsóságát csak növelhetné, de ezzel az a körülmény áll szemben, hogy sok tüzelőanyagot emészt, és sokba kerülnek a tégelyek, mert nehéz oly tégelyeket beszerezni, melyek a vas- és manganoxydnak kellően ellenállának. Költséges volta mellett csakis épen — ágyukra használható. Bessemer-aczél. Ha elgondoljuk, hogy nyers- s kavartaczélt iigy nyerünk, hogy ha a folyós vagy féligfolyós nyersvasat légáramlatnak teszszük ki, a mely a tiszta szén egyrészét elégeti, kézügybe eső haladásnak tűnik fel : folyós nyersvason át közvetlenül keresztül hajtani a levegőt, mi által mindkét anyag közt az érintkezési pontoknak rendkívül kell többszörösődniök és tehát a mívelet lényeges rövidülése is várható. Mindamellett, midőn 1854-ben az angol Bessemer ez eszme valósítására szabadalmat szerzett, vállalatát sokan nagyon nevetségesnek találták. Ennek ellenére mégis nagyszerű dologgá fejlődött az, miután természetesen tetemes nehézségek leküzdettek, úgy hogy Bessemer csak 1862-ben bírt eljárásából valódi próbákat bemutatni, a melyeket azonban azonnal szintén nem méltattak és melyektől megtagadták az aczél jellemzetességet. Jelenben ez eljárás mindenütt meghonosodott, hol vasipar található. Kezdetben Bessemer abban törte magát, hogy a folyós nyersvasat egy hazamban változtatja aczéllá ; ez azonban bajos dolog, mert nem található el könnyen az a pillanat, mikor hagyandó abba az elégetés, hogy csak épen annyi tiszta szén maradjon vissza, a mennyi az aczélhoz szükséges. Ezt az eljárást abba is hagyták ; már most a nyersvas tiszta szenét teljesen elégetik és aztán a finom megolvasztott nyersvasból (tükörvasból), melynek tudva Találmányuk könyve. II. \()
