Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)

2. kötet - A vas és a vasipar

tárgyát. Ellenben újabban jelentik, hogy wolfram hozzátétellel igen kemény öntött vasat sikerült készíteni.

Csak újabban bukkantak rá, hogy az aczélképzésben még egy más tényező játszik szerepet és talán nagyon jelentősét ; ez a nitrogén. Minden megvizsgált aczélban ugyanis, midőn a figyelem már rá irányult, a tiszta szén mellett találtak nitrogént is, és ebben legalább meglelték magyarázatát annak, mért tesznek jeles hatást a vas nádolásánál bizonyos, régtől fogva tapasztalati utón alkalmazott szerek minők : szaniforgácsok, csontliszt, vérlúgsó s ilyf. ; azért, mert nitrogént tartalmazó testek. Az itt érintett tények azonban, mint már mondtuk, még nincsenek egygyé foglalva és az aczélneműség megítélésénél eddigelé még a tiszta szén tartalmat kell mértékül vennünk.

Az aczél, mint középszer a rúd- és nyersvas között, a mely az elsővel a hegít- hetés, az utóbbival a megömlesztés képességében osztozik, közepes állást foglal el a széntartalomra nézve is, noha ez nagyon ingadozó. Egyáltalán a tiszta szén és vas közti vegyületben a határozott arányok törvénye, mely pedig csontváza az egész chemiának, nem igen igazul. A leglágyabb vashoz, a melyben a szénnek már csak nyomai vannak, lassankint egyre több tiszta szenet adhatunk ; Va százalék mellett talán aczélneművé lesz, de lágysága még mindig megmarad; mihelyt a fém a kővel szikrát vet (más próbája alig van), aczélnak mondja a kohász. Folytattatván a tiszta szén hozzáadása, az előbb lágy fém valóságos öntöttvassá lesz. A tiszta anyagnál IV2 százalék széntartalmat oly foknak Ítélnek, a melyen az aczél a meg- oltás után nagy keménységet és egyszermind a legnagyobb szilárdságot (a merevség ellentétét) bírja. Ezen túl a keménység még növekedhetik, de növekszik a merevség is, úgy hogy 2 százalékkal minden liegíthetési képesség el van veszve és az aczél és nyersvas közti határ van elérve. A szélütés e fokát, 1.9 egész 2 százalékot, némely öntöttaczél is bírja, a melytől szintén nem lehet várni, hogy hegedjen.

Az, hogy az aczél mint a metsző szerszámok anyaga pótolhatatlan, abban a, csak némiképen a nyersvassal közös tulajdonságban rejlik, hogy tetszés szerint juttatható nagyon lágy és rendkívüli keménységű állapotba, mégpedig, — anélkül hogy aczéltermészetét elveszítené, — csupán a hőmérséklet változtatása által. Tudvalevőleg az aczél hevítés és lassú kihűlés által oly lágy lesz, hogy úgy lehet kezelni és megmunkálni mint a leglágyabb vasat, míg másrészt ismét izzítás és gyors lehűtés (hideg vízbe mártás stb.) által oly keménységi fokot ér el, melyet az üvegkeménységig lehet fokozni és mely a legjobb reszelőnek is ellenáll. Másfelől az üvegkeménységű aczél enyhe hevítéssel (megeresztéssel) ismét megfosztható merevségétől és a keménység minden más fokára hozható. Nagyon hevített, de még nem izzó aczél ellenben nem edződik hideg vízbe mártás által, sőt inkább feltűnően lágyabb lesz. Mindezeket a tapasztalatokat a technikus kihasználja czéljaira, és ezeken egy egész sereg, részben sajátságos, edzési módok alapulnak, ilyen pl. a felolvasztott ólom és czmnben való edzés, melyet az angolok hosszú ideig sokak által irigyelt titokban tartottak. A részletezést kerülve megemlítjük, hogy a technikus az edzési műveletekben jó kalauzzal bír : a váltakozó színekben (futtatási színekben), melyeket a sima vas- és aczóltárgyak különböző hőfokokban magukra öltenek és melyek az alsó foktól kiindulva így sorakoznak: halványsárga, szalmasárga, barna, foltos bibor, egyenletes a szín világos kék, sötét kék, fekete kék ; a hő még nagyobb fokozásával ugyanaz bibor, sorozat áll elő még egyszer, csakhogy halványabban.

Az eddig mondottakból eléggé kiviláglik, hogy az aczélgyártás mai módja szerint vagy arról van szó, hogy tiszta szén vonassák meg a vastól, vagy hogy az még növeltessék. Az első szabály vonatkozik a nyersvasra és ad nyersaczélt, folytaczélt

70 A vas és a vasipar.