Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A kohómívesség
A kiolvasztás. 45 gáznemű szénsavvá egyesül és a fém felszabadul. E színítési míveleten ( Reductions - Process) alapul a vas nyerése, csakhogy ezzel még nem kapni tiszta fémet, hanem ennek csak szénnel való vegyületét (nyers vagy öntött vas). Ha a szénnel való olvasztás oly érczekkel történik, melyek a kén eltávolítása czéljából előbb pörköltettek, akkor, mivel a kén ez által soha sem űzhető el teljesen, kettős eredmény áll elő : a termés fémen kívül t. i. bizonyos mennyiségű olvasztott kénfémet is nyerünk, melyet a kohósok a kőnek neveznek. E kő azonban nem megvetendő, az az értéke van még meg, a mivel a nyers érez bír, melynek társaságában újból pörkölik, és tehát ismét egy csapat kéntől szabadul meg. Midőn e helyt beérjük a tulajdonképi olvasztási míveletek rövid fölemlítésével még egy tekintetet kell vetnünk az azokkal járó hulladékra, a salakra, arra a mellékterményre, melynek nevét oly gyakran használjuk a semmire valónak és értéktelennek jelölésére, a mely pedig a kohós míveleteinél nagy fontosságú és a legtöbb esetben azok sikerét lényegesen támogatja és elősegíti. Salak és rádás. A salak áll az érczeken tapadt és a tűzben folyóssá lett erekből és más anyagokból, a melyeket többnyire a kiolvasztandó tömeghez hozzá adnak (rádás, Zuschlag, fondant, flux). Az érczczel járó erezet (Gangart, gangue, lode), t. i. gyakran sokkal nehezebb olvadási!, hogy sem magában kellő salakot adjon. Ha a kohósnak különböző éi'czek állnak rendelkezésére, a melyek földes keverékei kölcsönösen ömlesztőszerekül szolgálnak, felhasználja ezt az előnyt úgy, hogy a különböző érczeket illő arányokban összekeveri (közösíti, gattiren, mélanger, to mix) és ez által oly összetételt nyer, a mely eslietőleg minden idegen rádás nélkül olvasztható. Ha azonban a közösítés nem jár sikerrel, idegen ráadásokhoz kell fordulni, melyek neme és mennyisége az illető érczek szerint változik. Tesznek ugyan, de nem általában, különbséget rádások és ömlesztők (Flüsse) közt, és az utóbbival oly ráadásokat jelölnek, melyek, anélkül hogy az olvasztmányra lényegesen cliemiailag hatnának, azt könnyen folyóvá, higfolyóssá teszik. Ily körülmények között az ömle- désnek indult fém, mint mindig a legnehezebb, akadálytalanul a fenékre gyűlhet ; a fenn úszó és a fémet leszállásában kisérő salak ekkor amazt egyszersmind megóvja a fuvólég oxydáló hatásaitól, melyek oda törekszenek, hogy a fémet ismét visszatereljék oxydállapotába, melyre az nagyon is hajlandó és ekkor a salakba vegyül el. Ebből következik, hogy a salaknak magában nem igen szabad hígfolyósnak lennie, mert különben eltakarodik még mielőtt tisztjét kellőn elvégezte volna. Másrészt meg a nagyon nyúlós salakok is kerülendők, mert sok bajt okoznak. A körülmények szerint rádásul különösen használtatnak : mész és mésztartalmú ásványok, minők : gipsz, súlypat és folypat ; kova mint kovarcz vagy vegyiiletei, mint szarúfény, mezőpat stb., és főkép salak alakban is: agyagos kövek és földek. Inkább kicsiben használtatnak sós ráadások, minők a konyhasó, liaruú- zsír, borax, glaubersó és salétrom. A kohós rádásainak anyagját, különösen a kovatartalmuakat megtalálja közvetlen közelében, t. i. a salakokban s a korábbi olvasztási míveletek hulladékaiban vagy a futóhomokban stb. Néha azzal a haszonnal járhat ez, hogy míg egyrészt az olvasztást segítik elő ez anyagok mint rádások, másrészt a még bennök rejlő fémtartalom egy része megtérül. A fémnyerésnek egyik legfontosabb előmunkálata a rádásokkal való közösítés és adatolás, mert ettől függ egészen az olvasztás jósága és végül a nyeremény. Itt a chemiának jut ki osztályrésze ; úgy az érez mint a rádások alkotó részeit pontosan ismernie kell a kohósnak vagy szükség esetén vegyiiletbontás által azokat kitudnia, mert csak igy állapíthatja meg az adatolás helyes módját, melynél nemcsak a hozzátételen, hanem a mennyiségen is fordul a dolog. A clxemiai kiszámításnak mindig
