Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - A kohómívesség
3 G A kohômivessèg. A modern emberiséget lelkesítő lankadatlan törekvés folytán napjainkban az ásványország kizsákmányolása és kihasználása nem is sejtett fejlődési pontra jutott. A korábbi századok hagyományos örökségéhez nagyjelentőségű újabb kincsek járultak. A fém alkotó részeit most legrejtettebb búvóhelyeiről tudjuk előteremteni oly mennyiségben, mely a korábbi időkét ezerszeresen múlja felül. Mindamellett e tér, bányásznyelven szólván, még mindezideig nincs kiaknázva, mit bizonyítanak az ez irányban történő folytonos újabb haladások. A kiolvasztás és feldolgozás, a tisztítás és nemesítés új s javított módjai s szerei, új kiválasztások és ötvözések, az előbb értéktelennek felhasználása, az anyagok tulajdonságainak egyre behatóbb megismerése, mindezek oly jelenségek, melyek még korántsem értek el a lehetőség határaihoz. A jövőnek még meg kell oldania egy némely rejtvényt, s újabb feladatok merülnek fel ; a felhasznált erőkkel még mindig nincsen arányban az eredmény. A koliós feladata : a fémeknek kiválasztása a bányász által napszíntre hozott érczekből, csupán cliemiai elven alapul. Az érczek azonban ritka esetben s csak részben oly tiszták, hogy azonnal a fémnek tisztán való előállításához lehetne fogni ; legtöbbnyire előbb erőművi kezeléssel lehetőleg el kell távolítani a rajta lévő meddő kőzetet. Ezt az előmunkálatot értélátésnek (Aufbereitung, traitement, dressing) nevezik és ez vagy csak csupán kézi munkával {száraz értékítés) töi’ténik vagy a körülmények szerint víz hozzá járultával erőművi segédszerek alkalmazásával {nedves értékítés) hogy az teljesen befejeztessék, a mit amavval egymagában nem lehetett elérni. Minthogy e munkát a tulajdonképeni bányász munkájához nem lehet sorolni, mert közetleuül ehhez kapcsolódik az érczek cliemiai átváltozása, és az egyik gyakran a másikba csap át, bevezetéskép itt megismerkedünk ezzel. Az érczek értékítése. A bányaüregben ez előtt nagyjából már megtörténvén az érczeknek tartalmuk szerinti osztályozása, ezt a kohómunkás az aprózó kalapácscsal vagy sulyokkal gondosan tovább folytatja. A legkedveltebb, de a legritkábban elöfordúló, az első fajta érez: az érezrögök (Stuferze, ecliantillop de mine, piece of ore), melyek oly tiszták, hogy minden egyéb nélkül az olvasztópestnek adhatók át, és netán csak azért töretnek össze, hogy az olvasztásra a kellő nagysággal bírjanak. A második fajta, melynek válórög (Scheideerz, minerai riche, bucking-ore) a neve, oly természetű, hogy bár az éreznek és meddő kőzetnek keveréke, de mégis úgy elkülönítve, hogy egy darabnak különböző értékű részei még a kalapácscsal elválaszthatók és ekkép az érezrészek elkülöníthetők. A meddő kőzetnek kiszemelés és szükség szerint kitörés által való eltávolítása még a vasércznél is megkivántatik, melylyel pedig a legkevesebb teketória jár és mely nevezetesen tulajdonképi nedves értékítés alá soha sem esik. Hogy meg lehessen Ítélni, minő az anyag, legelőbb a rajtlevő földes s agyagos részeket kell eltávolítani; ez a mosás által történik. Az imént említett száraz vagy kézi válogatást rendesen gyerkőezök, öreg munkások, asszonyok és gyermekek végzik, kik a választó asztalt (Scheidebank) körülülve, a bányajáró (munkalátó, Steiger, maitre ouvrier, overman) felügyelete alatt, óvószemüveggel, a lepattanó éles kődarabkák ellen fegyverezve, kalapácscsal verik szét a válórőgöt és a nyert darabokat tartalmuk szerint kosarakban osztályozzák, és részint az érczkamarába gyűjtik, részint félreteszik a nedves értékítésre, részint mint értéktelent a törmelékrakásra ( górezra, Halde, crassier, mound) vetik, górálják. A mosás vagy arra szolgál, hogy a rátapadó piszok róla eltávolíttassék, vagy pedig hogy mint a vaskőnél és gálmánál stb., melyek agyagos anyagban vannak
