Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Bevezetés
12 Bevezetés. magára hatni. Helmont első volt, ki a gáznemek és gőzök közt különbséget tett, mely évszázadokig fentartá magát. Észrevette, hogy a levegő terjedelme csökken, ha valamely test benne elég ; kovaföldet megolvasztott valami alkálival folyós üveggé, és számos észlelése, melyeket föl nem sorolhatunk, bizonyságai éles szemének és kitűnő módszerének. A fémvegyületekre nézve igen gazdagok tapasztalatai és az ezekből leszármaztatott tételeinek — minők : semmi oly anyag sem választható ki valamely folyadékból, mely már előbb nem volt benne (rezet a kék gálicz oldatából) vagy : az anyag számos vegyiiletben lehet részes és egyikből a másikba vezethető, anélkül, hogy az által sajátságaiból valamit veszíteni és végkiválasztásánál másneművé válnék, mint volt előbb — s ilyeknek a chémia jövőjére nagy befolyással kellett lenniök. A szerves életről táplált chemiai nézetei és az ezekből leszármaztatott gyógy- tani elméletei a chémia fejlődésére nem bírnak értékkel és azért itt mellőzhetők. Egyesek azonban már chemiai tanulmányaiknál a gyógytani czélt mellékesnek kezdék tekinteni s inkább a megfigyelt anyagváltozás sajátságaival foglalkozának, a chemiát tehát önmagáért tárgyalták. Ezek közül mint különös befolyású, Glauber János Rudolf emelendő ki. 1604-ben született Frankoniában ; életéről nem tudni többet, mint hogy gyakran változtatá tartózkodása helyét. Amsterdamban halt meg 1668-ban. Glauber egyáltalán nem volt ment korra előítéleteitől, de számos találmánya, melyek termékeny megfigyelőtehetségéről tanúskodnak, azokkal semmikép sem függ össze. Sok tisztán chemiai folyamat kimagyarázásában igen szerencsés volt, és az ezekből vont következtetések nem ritkán nagy gyakorlati értékkel bírtak, mert a sók belső összetételeiről, chemiai rokonságról stb. adtak fölvilágosítást. Különböző anyagok kölcsönös egymásraliatása által Glauber számos uj vegyiiletet vagy ismert anyagokat legalább új és kényelmes módon állított elő, és ezek egyike, mely gyógytani hathatóssága által gyorsan nagy hírre vergődött, a feltaláló nevét igen népszerűvé tette ; a kénsavas nátront még most is a közönséges életben Glauber-sónak mondják. A chemiai technológia Glauber irataiból jelentős hasznot meritett. A salétromgyártásra, a különböző festett üvegömlesztékek előállítására, a kelmefestésre és az érczek koliószatára nézve egyaránt termékenyen hatottak azok. Habár Glauber nem is a jatrocliemikusok nézetei szerint kezelte a chemiát, közvetve mégis annyi új vegyidet előállítása által, melyek gyógytani hatása gyakran igen jelesnek bizonyult, a gyógyászatra nevezetes befolyást gyakorolt, minthogy a chemiai készülvények használata a gyógyszertanban ezáltal mindjobban kiterjedt. A gyógytani cliemiának azonban mint olyannak, mely az emberi szervezetet csupán savak és lúgsók termékének, és minden betegséget a nedvek chemiai (savas és égvényes) tulajdonságai átváltozásának tekinti, leghatározottabb kifejezője De la Bo'é Sylvius Fermez. Ez 1614-ben Hanauban egy nemes holland családból születve, Leidenben és Bázelben az orvosi tanulmányoknak élt, melyet előbb Hanauban aztán Amsterdamban gyakorolt, mig 1654-ben mint a gyógyászat tanára Leidenbe hivatott, hol 1672-ben meghalt. Az egész gyógyászat nála nem egyéb mint az alkalmazott chemia egy része. Sylviusszal e korszak bezárul. Hívei az épületet egy időre ugyan még föntartották, de inkább gyógyászat volt ez, mely még chemiai fogalmakat értékesített. A chemia önállóvá iparkodott lenni és — mint már Glauber korában — részint a technika felé fordult, részint azonban inkább belsőleg képződött de tulajdonképi tudománynyá még nem lett. A természet kifiirkészése lett főczélja és külső függőségét lerázva, fölemelkedett arra a méltó polezra, melyet nálunk elfoglal.
