Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
2. kötet - Bevezetés
10 Bevezetés. minden betegségét és azt örökre fiatallá teheti), továbbá a szellemek ama nagy mozgalma, mely a 15. és 16. században a világot átjárta és látható következménykép a reformacziot idézte elő. Nevezetesen három férfiú az, kik abból az eszméből kiindulva, hogy az emberi test minden munkásságát bizonyos cliemiai folyamatok föltételezik, hogy az emberi szervezet csupán cliemiai elemek terméke és az egész életfolyamat nem egyéb cliemiai folyamatnál, a mely alkató részei tiilnyomó vagy csökkenő föllépése által többfélekép ingereltetik vagy betegségi tüneményeket idéz elő, és hogy ezeknek legbiztosabb utón, tehát a kérdésben levő anyagok megvonása, vagy beadása által adható meg a szabályos lefolyás : az egészség. E férfiak : Paracelsus, Van Helmont és De la Buë Sylvius. Többé-kevésbbé ezek és csekélyebb jelentőségű kortársaik még hisznek a fémek nemesitésében is, de cliemiai munkálataikban már nem teszik főfeladatuknak. A jatrochemikusoknál, (iar^o; — orvos) mint őket nevezték, az elemek kérdése, a mely az alckemistáknál főszerepet játszott, háttérbe szorult, ellenben fölvetődött a lényeges után való kérdés: az egyes szervek egészségi állapota és az ezekre ható alkotó részek iránt. Ha kezdetben erre valóknak Ítélték a három rég megszokott elemet — a sót, ként és higanyt — fokozott megfigyelések által csakhamar kitűnt e nézet helytelensége és helyébük túlnyomóan savakat és lúgsókat vettek használatba. Ezek előállításakor újabb cliemiai észleleteknek kellett felmerülniük, és Paracelsus-, nál kifejezéseinek zavartsága és zilált volta mellett mégis találni utalást arra, hogy számos oly vegyiiletet ismert, melyekről azelőtt nem tudtak vagy csak keveset, és hogy előállításukra uj és fontos módszereket tudott alkalmazni. Paracelsus (teljes neve Philippus Aureolus Theophrastus Paracelsus Bombas- tus) 14-93-ban született Svajczban, hol atyja, ki orvos volt, korán oktatta a gyógyászatra, asztrológiára és alcliemiára. Továbbá kiképeztetéset Paracelsus úgy látszik, sok helyütt kereste, mert nagyon is kalandosan átélt ifjú kora alatt saját állítása szerint mint bolygó tanuló bejárta majdnem egész Európát és a Keletet. Habár ily módon akkoriban is rendkívüli mértékben gazdag gyakorlati tapasztalatokat szerzett magának, ezzel még sem nyert szigorúan tudományos képzettséget, s ennek híjával meg is vetett minden szigorú rendszert elannyira, hogy dicsekedett vele, hogy tiz évi utazása alatt nem nézett semmiféle könyvbe, és ez okozta, hogy midőn gyakran kedvtelésből vitába elegyedett tudósokkal, oly állításokkal állt elő, melyek az általa korábban mondottakkal kiáltó ellentétben álltak. Paracelsus azonban föllépésének biztossága által, és mindannak tekintet nélkül való kárlioztatásával, a mi nem tőle eredt, továbbá beszéd- és írásmódja merészsége, újszerűsége és eredetisége által a fiatalabb orvosok, úgyszintén a nagy közönség közt elérte azt a sikert, mit élénk képzelőerővel megáldott vitatkozók a lomha maradiakkal szemben mindig ki fognak küzdeni a népnél. Nagy ismeretekkel és szellemes tehetséggel azonkívül tagadhatatlanul föl volt szerelve, mig abból, min a tudós ellenfelek csüngtek, sok határozottan elkorhadtnak volt bizonyítható. A tudományt, úgymond Paracelsus, oly egyszerűvé kívánja tenni, hogy a legutolsó is megértse és csakugyan előadásai, melyeket a baseli főiskolán tartott, nemcsak eredetiségük, hanem népszerűségük által is vonzók voltak, melyek azonban gyakran aljasba mentek át. Nagy befolyása ellenére is, melyet a nép minden rétegeiben, az idősb tudósok kivételével, kivivott, meg nem gátolhatta, hogy kifakadásai miatt tisztjétől meg ne foszszák. Újból megkezdette bolygó életét és végre 1541-ben meghalt Salzburgban. Paracelsusszal egyidőben, de ennek mindenben ellentéte, Szászországban élt egy kutató, ki, habár orvos volt, mint kortársa, távol maradt ama heves mozgalom-
