Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A gépgyártás és eszközei
24 A gépgyártás és eszközei. továbbá egy úgynevezett osztókorong (Theilscheibe) P van erősítve, melynek kör- nyületén különböző központos körökben különnemű körosztások vannak kis likalc által jelezve. E likakba egy rudacska végébe alkalmazott peczek (Stift) A B dugható és ezzel a korong és vele a vágandó kerék It tetszés szerinti szögállásba helyhezhető a maróvassal szembe. A maróvéső a p zsinegkoronggal ellátott tetőirányos tengelyen nyugszik, mely nagyon gyors keringésbe hozható. A tengely ellenben I szánra van erősítve, melynek m és M forgatyúival egymás irányában derékszöget képező két vízszintes tolás (Verschiebung) adandó, úgy hogy a fogakat a marószelvény alakjának megfelelő tetszés 20. ábra. Marógép. . J , , ? . l , . szennti melységre be lehet vágni a keréktengely irányában. A gép főrésze, mint látható, az F maróvéső, melynek a legpontosabban kell kidolgozva lennie. Élei igen élesek, melyek gyors keringés folytán az ellenükbe tartott munkatárgyba mélyedést marnak, melyek harántmetszete pontosan egyezik a marókorong harántszelvényével. Az ily marógépekkel sík lapok, horonyok, hasítékok (pl. csavarok fejébe) stb. készíttetnek. Szóval, mindazon munkák végezhetők vele, mik azelőtt kizárólag a reszelőre tartoztak, s pedig sokkal csinosabban, szabatosabban és gyorsabban mint a régi eljárással. Ezek a legfőbb eszközgépek, melyek a fémmunkálásnál alkalmaztatnak ; a nevezettek számával a gépi segédeszközök még nincsenek kimerítve ; külön czélokra folyton újabb módosítások szerkezteinek, átmeneti alakok egyikből a másikba. Ezek egyikéről, másikáról még lesz alkalmunk szólani. Egy statisztikai kimutatás szerint 1866-ban az európai gépgyárak száma mintegy 2400 volt. Helyén lesz itt, ha megemlékezünk azon szerszámokról, melyek oly vasat, illetőleg fémet kimunkáló műhelyekben használtatnak, hol a gép még nem lionosult meg, vagy hol csak egyes műtétekre van ilyen beszerezve. Leirásuk mellett természetesen fölemlítendjük használati módjukat is. E szerszámok három osztályba sorolhatók : A ) olyanba, melyek eszközül szolgálnak a tárgyak megfogására, szilárdítására ; B ) olyanba, melyek kimérésre, beosztásra s vonalzásra valók, és C) olyanba, melyek fölszelésre, kialakításra használtatnak. Kezdjük az elsőn. A) A legkevesebb tárgyat fogják közvetlenül kézbe és a legkevesebb tárgy áll súlyánál fogva eléggé szilárdul munkáltatása alatt ; részint, hogy mindkét keze szabadon legyen a munkásnak, részint, hogy e tárgyak szilárd, változatlan állással bírjanak, a legtöbbet valamelyes módon szilárdan álló vagy mozgatható segédszerekbe kell befogni (einspannen). Erre valók : 1. csavarsotu (Schraubstock, ètau d’établi, bench-vice). A szilárdításra ez a legáltalánosabban használt eszköz és ezért nemcsak minden fémmunkáló műhelyben nélkiilözlietlen, hanem némely fát vagy más anyagot feldolgozó műhelyben is szükséges. Reszelésnél, fúrásnál, átfiirészelésnél, általán a megmunkálás legtöbb módjánál a fémdarabot, mely nem igen kicsiny, de nem is igen nagy, a csavarsotuba fogják be.
