Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)

1. kötet - A gépgyártás és eszközei

A gépgyártás és eszközei.

érthető, hogy a munkálandó tárgy és aczél he és elhelyezése az egymásiránti állásba hosszas tapasztalatok utján szerzett szabályok szerint intézendő.

A mi az eszköz-gépek osztályozását illeti, azok a megmunkálandó anyaghoz képest két osztályba sorolhatók, t. i. fémet munkáló és fát munkáló (jepekre ; ez utóbbiakról egy későbbi fejezetben lesz szó.

Ha továbbá a különböző eszköz-gépeknél a munka módját és a megmunkálandó tárgyak alakját veszszük figyelembe, oly gépek sora merül föl, melyek berendezése és működése főleg a készítendő munka nemétől függ, és egyáltalán nem, vagy csak alárendelten, egy különös, a gépen megmunkálandó tárgytól tételeztetik föl. Másrészt vannak ismét gépek, melyek csakis bizonyos tárgy előállítására vagy megmunkálására alkalmasak, s tehát bizonyos külön czélból szerkeztettek. Az első osztály, mely aránylag csekély számit egyes gépekből áll, és melyek gyakran előforduló, gyakran ismétlődő munkára fordíthatók, a közönséges műszergépek, melyeket minden jól berendezett gépgyártó műhelyben együtt találni.

A második osztály rendkívüli nagy, folyvást szaporodó számú, különféle gépet ölel föl ; ott találkozunk velük, hol különlegességek gyártásával foglalkoznak ; ezeket különleges műszergépeknek nevezhetjük.

A közönséges szerszámgépek következő hét főosztályba sorolhatók :

1. Esztergapadok; 2. fúrógépek; 3. gyalugépek; 4. lökőgépek (Stossm.); 5. marógépek (Frásm.) ; 6. csavarcsúp- és csavarházgyártó-gépek ; 7. bádogmunkáló, kovácsoló és köszörülőgépek. Ezeket követi a külön czélú gépek nagy serege, melyek mindegyikének meg van a maga külön szerkezete. A közönséges műszergépek közül az esztergapad a legfontosabb.

Az eszterga. Kiválólag körkerek tárgyak munkálására, azaz köriiletes lapok (Rotationsflächen) előállítására használtatik, és pedig főleg domború, de homorú kerekségek és helyes berendezésnél sikok és csavarélek készítésére is alkalmas. Egy tökéletes esztergán öntevékenyen hosszban vagy egyenközűen (lang- oder paralleldrehen), laposan (pland.), kúposán lehet esztergázni, általfurni (vollbohren), kifúrni (ausbohren), csavarékeket metszeni és hornyokat gyalulni. Bizonyos különleges készülékeknél előfordul még a görbe- (Curvendr.), gömb- (Kugeldr.) és tojásdad- (Ovaldr.) esztergázás. E gépek tehát minden gépműhely első és legszükségesebb gépeinek tekintendők.

Elvben az esztergapad berendezése és a vele való munkálás módja a fa- és fémesztergapadnál egyugyanaz, sőt az előbbinél a szerkezet annyiban még bonyolultabb, minthogy a lágy anyag kisebb, művészibb alak előállítására képes, a mi a gépesztergapadnak nem feladata. Mi tehát alább, hol a játékszerek készítéséről fogunk szólani, adandjuk elő az esztergapadok teljes berendezését; itt a külön tár^ gyunkra vonatkozókat említjük föl csak róla.

A közönséges szerkezetű esztergapadok lényegileg állnak: az állványból vagyis ágyból, az orsószékből és a nyargalóból (Reitstock); a két utóbbi közé foglalják a munkálandó tárgyat, mely a szilárd orsószékbe beágyazott s alkalmas módon keringésbe hozott orsónak forgásmozgásában részt vesz. A nyargaló az orsó irányában ide oda tolható, hogy a különböző térfogatú tárgyak befoglalhatok legyenek. A gépeszterga harmadik főrésze a szán (support), melybe az esztergaczél beerősíttetik, úgy hogy az csak a pontos előirt mozgást teheti, mely czélra a gép szerkezete különben is be van rendezve.

E berendezéstől eltérés csak különös eszterga-nemeknél fordul elő ; így a tulajdonképi laposra esztergázó padoknál elmarad a nyargaló, míg ellenben a kerekes esztergapadoknál ennek helyébe még egy második orsószék lép ; továbbá vannak kettős