Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Kötélverés és kötélgyártás
A kötélsodrás. 177 Ha valaki a fonál keletkezésénél követett eljárás fölött csak kissé is elgondolkodik, ki fogja találni, hogy annak vastagsága részint a ráfordított rostoknak mennyiségétől, részint azon gyorsaságtól függ, melylyel a fonó hátrafelé megy és a melylyel a kereket hajtják. Gyakorlott fonók a nélkül, hogy a rostok számát megolvasnák, fogásaikat és lépéseiket úgy tudják szabályozni, hogy egy meghatározott súlymennyiség kenderből tetszés szerinti hosszúságú fonalat fonnak. A minden legkisebb változásra szükséges újjmíveleteket a munkás úgy szólván ösztönszerűleg végzi,és ennek részletes kimagyarázása valószínűleg nekifog legkevéshbé sikerülni. Egy gyakorlott fonó 300 m. liosszaságu fonalat 12 perez alatt készít el. A keletkezett fonadékot, nehogy a földön seprődjék, a gereblyékre fektetik. A fonást követi a fonálnak kifarkalása (Aufschweifen). A fonalat a matoláról letekerik és 150—300 m. hosszaságban párhuzamosan egymás mellé kifeszítik, sokszor így 2—300 fonál kerül egymásmellé, már a mennyi egy kötélre kell. A kötélverő pálya néhutt úgy is van berendezve, hogy mindkét végében áll egy fonó kerék •és a fonó folyvást ide-oda járásában fon. Az elkészült fonalak mindkét oldalon leakasztatnak és kinyújtva a földre tétetnek ; ha a meghatározott szám együtt van, melyek egy matringot képeznek, felakasztják a két kerék közé egy-egy kampóra és kissé összesodorják. Ekkor elérkezett azon időpont, midőn a kötélverő a felett határoz, váljon a verendő kötél fehér maradjon-e vagy kátrányoztassék. Ez utóbbinak leginkább a hajókötelek vettetnek alá és egyáltalján az olyanok, melyek az időjárásnak és nedvességnek lesznek kitéve. A kátrányozás pedig olykép történik, hogy az egyes fonalat forró kátránynyal megtöltött edényen keresztül vezetik, mialatt az egyik matoláról le és a másikra feltekerődnek ; legtöbbnyire azonban nem egyes fonalakat, hanem •egész matringokat húznak rajta végig. A súlyszaporulat, melyet a fonál a kátrány által nyer, rendesen saját súlyának Vs-dére rúg. A fonalak, legyenek azok kátrányozva vagy nem, már most ágakká (Litze) sodrandók össze. Annyi fonalat, mennyi egy ágra kell, végeikkel közösen egy kampóra akasztanak be, mely ellenkező irányban keringél azzal, a melylyel a fonalat sodorták. Ez az ellenkező sodrás mint minden visszálás, eszközli azt, hogy az egyes fonalak engedékenyen és könnyedén egy egészszé lapulnak össze. Az ily összesodrott fonalok száma kettőtől (miáltal kötőfonál keletkezik) egész százig terjedhet. Midőn fentebb egy kötelet szétbontottunk, egy ágban 7—8 fonalat találtunk. Egy oly alatt- ságban, melynek körfogata 30 cm. — mert az alattságok mértékénél a körfogat és nem az átmérő határoz, — egy ág 80 fonalból áll, sőt a tengerészetnél használt kötelekben van 360is; minden esetben az egyenletes összesodrás egyformán történik, a fonalok végeikkel közösen mindkét oldalon egy kampóban vannak beakasztva, melyek egyike forog vagy pedig mindkettő is, természetesen ellenkező irányban ; mikor a munka is sokkal gyorsabb. Az összesodrás, magától érthető, egyre nagyobbodó rövidüléssel jár, miért is az egyik (ez esetben nem forgó) vég vagy valamely súlylyal van megfeszítve, mely enged, vagy a második kampó oly állványon van, mely kerekeken vagy korcsolyán tolható és a munka alatt, a rövidülés vonását követve, a fonókerékhez egyre közeledik. Egy kötélhez, szabály szerint,három ág kell, ezeket egymás mellé olyképpen feszítik ki, hogy egyik részen a három vég külön- külön jut egy forgó kampóra, míg a másik részen mindhárom vég összefoglalva egy nagyobb kampóra akasztatik. Már most mindkét oldalán kezdik a forgatást; a nagy kampó ellenkező irányban forog, melyben az ágak eredetileg sodortattak, és ezáltal egy egészszé való egyesülésüket eszközli, miközben azonban amaz első munkát részben ismét felbontja. De ennek ellenébe iparkodnak működni a másik oldalon alkal23 Találmányok könyve. 1
