Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A rostanyag feldolgozása
A gyapjú fonása. 167 jut, Bzéttépi (szétválasztja a fürtök szálait) és a gép nyilt végéu kidobja. A kiröppentett gyapjút még ezután kézzel is megtépik, hogy a még fönmaradt csomókat szétválaszszák. A gyapjú az erre következő gyaratolás mivelete alatt nagyon szétszakgattatnék, ha nem adnának neki lágyságot és sikamlósságot, mi által még a fonásnál a fonál kihúzása is tetemesen megkönnyíttetik. Ezt az olajozás (Einfetten, huiler, oiling) által érni ■el. Rendesen faolajat használnak e czélra ; nagyon durva gyapjúhoz azonban répa- magolajat, sőt kátrányt is alkalmaznak. 100 kg. gyapjúhoz 10—20 kg. olajat vesznek, öntözőkannával fecskendik rá és fagereblyével dolgozzák meg, mire még egy farkason bocsátják át. A nyiredékgyapjuhoz való gyarató vagy gerebengépek a fenebb leirt gyapotgyaratóktól abban különböznek, hogy a gerebenfogas tetőnek mindig híjával vannak, és e helyett bizonyos számií kisebb, gerebenfogas hengerekkel bírnak, melyek a nagy dob fölött vannak elhelyezve s tengelyük körül forognak. A gyapjút kétszer gyaratják. A másodszorit fiirtözésnek nevezik, mert abból a gyapjú fürtökben kerül ki. A fürt hosszúra kihúzva és gyöngén megsodorva laza, durva fonallá lesz, melyet felszínes fonadéknak (Vorgespinst, mèche, stubbing) neveznek. Ez régebben a fonást nagyoló gépen (Vorspinnmaschine, métier en gros, stubbing maschine) történt. Jelenleg a fiirtözést és az előmunkálatot a fonást nngyológépen csak az igen rövid,nevezetesen a schoddy és mungoval nagyon elkevert gyapjúnál alkalmazzák, minden egyéb esetben (melyek a szabályt képezik) más eljárást követnek, t. i. mellőzik a fiirtözést és a felszínes fonadékot mindjárt azon a gyaratón készítik, melylyel a gyapjút legutóbb gerebenezték, történik pedig az akkép, hogy a géppel a fiirtképző készülék helyébe egy olyat alkalmaznak, mely által az átvevőhengerről leszedett csepelyeg több (20—40 sőt több) részre oszlik és ugyanannyi felszínes fonadékfonállá változtatik. E készülék az ú. n. szorongató (Würger, buffle frotteur condensor), mely a szalagoknak több kerekdedséget s tömöttséget kölcsönöz, de nem ad tartós sodratot. E fontos javítást a 202. ábra érzékíti. A T dobról a P átvevő (peigneur) által felkapott gyapjú az utóbbin nem képez összefüggő csepelyeget, mert az bőrszelvények által elválasztott gerebenfogas sávolyokkal van ellátva, melyen a csepelyeg megoszlik. E szabaddá lett szalagok a hosz- szaságukban egymást toló M X szorongató közzé jutnak (bőrboríték által mindegyik két hengerből van egyesítve), ezek által kerekíttetnek és siiríttetnek, és miután egy szintén ide-oda mozgó fonálvezetőn (F) áthaladnak, a W henger által egyenletes sebességgel forgatott S orsóra keresztezve rácsavarodnak. A dob szélein nem igen egyenletesen oszolván meg a gyapjú, a szélső szalagok az F gerendün levő surlóko- rongok által az O görgőkre tekerődnek. J nagyoló fonógép sokban hasonló a gyapotfonásnál leirt mule fonógépre, melyÜ0‘2. ábra. Nagy aló gyarató.
