Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A rostanyag feldolgozása
148 A rostanyag feldolgozása. 176. ábra. Lengereben. részeket leszedje, úgyszintén a nagyon is rövid rostokat, a szöszt és csepiit vagy kóczot elválaszsza, hanem, hogy a háncsnak még szalagosán összefüggő rostjait hasítással szétválaszsza és az összes hosz- 8zabb rostokat még tökéletesebben párhuzamos állásba hozza. A kézi gerebenezés körüliekül ----- tést és ügyességet igényel. A használt gerebenek (176. ábra) éles hegyű vas- vagy aczél- fogakkal birnak, melyek az első vagyis nagyoló gerebennél erősebbek és távolabb állnak egymástól , a második vagy finom gerebennél azonban finom huzalból készítvék és szorosabban állnak. A kóczhulladék a gerebenelésnél kitesz vagy 20—60 százalékot. A selyem tudvalevőleg Cliinából származik és bár már az ó-korban is nagy volt a becse, eredetét még sem tudtáü, azt hitték, hogy a fákon nő. Csak a hatodik században adtak róla felvilágosítást görög szerzetesek, kik Cliinából selyemhernyópetét hoztak magukkal. Görögországban a császárok előbb titkolóztak vele és hosszú ideig csak itt volt selyemtermelés és selyemszövés, melynek készítményeit velenczei kereskedők terjesztették Európaszerte. Idővel Sicziliába és Alsó-Olaszországba is kerültek selyemhernyók, honnan a selyemtermelés tovább is elterjedt. Heliogabalus császár (Kr. e. 200) volt az első, ki selyemöltönyt viselt ; Aurelián ellenben, egyik utóda, megtagadta neje abbeli kérelmét, hogy vegyen neki selyemruhát, mert a kelme nagyon drága. A selyemhernyó pilléjének szárnyai piszkos-fehérek 2—3 homályos harántsávval és azonkívül előszárnyain látszik egy barna félhold. A nőstény 2—300 kékes petét rak, melyek kibúvó falánk hernyói gyorsan nőnek, négyszer vedlenek és aztán befonják magukat. Ha a selyemhernyót sikerrel akarjuk nevelni, több föltételt kell teljesítni. A tenyésztési helyen a levegő legyen egyarányos hőmérsékletű és birjon a kellő nedvességi fokkal; a meleg, mely mellett a hernyók kibúvtak, lassankint csökkentessék, úgy hogy begubózásukkor a 18° R. hőfokhoz szokva legyenek. A szellőztetésnek egyenlőnek kell lenni és gyakran kell a hernyókat eltelepíteni tanyájukon. Gyakran és rendesen kell őket etetni. Minden korfokozattal és az egyes vedlési időszakok közt növekszik falánkságuk és ennek eleget kell tenni. Azonkivül nagy tisztaság, úgyszintén gondos ápolás s gondozás elengedhetlen föltételek. Mihelyt a síma, fehéren fénylő hernyó, mely egyes gyűrűin különféle sötét foltokkal és az utolsón szarvval bir, érzi, hogy 6—7 hetes élete végére jár, nyugtalanná lesz és ide-oda szaladgál, míg befonására helyet talált magának. Ekkor abból a ragadós nedvből, mely szája melletti két nyílásából fakad, két csöppet rábocsát arra a tárgyra, melyen magát be akarja fonni, ide-oda mozgatja fejét és ezzel egy vékony, ragadós, a levegőn gyorsan keményedé fonált matolál ki magából, melyet előlábaival maga köré bonyolít. Az első napon csak szabálytalan szövedéket készít, melyre aztán zegzugosan tovább fon, mig 7—8 nap alatt elkészül a galambtojás nagyságéi tojásdad gubó, melyben láthatlanná lesz és melyből 2—3 hét után mint pille tör ki. Ezt a fejlődést csak azért engedik meg, hogy a jövő évre új hernyók tenyésztésére nyerjenek petéket. Hogy ezekből egy se veszszen el, a nősténypilléket a petézés előtt papírra teszik, hol petéik megragadnak. Ezeket, mikor a kikelés ideje elérkezik, oly szobába viszik, melyben a meleg lassankint 14—22° R.-ra fokoztatik ; a fiatal hernyókat, melyeket sohasem szabad ujjal megfogni, úgy etetik, hogy fris szederfaleveleket átlyukgatott papíron rátesznek az elözőnap leveleire, mire a hernyók a papír lukain át az új táp-
