Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A kocsigyártás és káderság
136 A kocsigyártás és kádárság. vas kihűl, megszűkül az abroncs és szorosan lapul a kerékre. A szilárdságot emeli még az, ha a vasabroncsot és a fatalpat bizonyos számú foglaló szeggel verik át. melyek kiálló részére csavarházat csavarolnak. Újabban a keréktalpat nem eresztik össze egyes szakákból, hanem kialakítják egy darab gőzben párolt s erőművi erővel hajlított fából. A kocsialj berendezésének részletezésébe nem bocsátkozhatunk, mert az a kocsi neméhez képest igen különböző, s attól is függ, váljon bizonyos részek vasból vagy fából vannak-e. A kocsi elő- s hátsórészét közönséges kocsinál a nyújtó köti össze, vagy pedig e helyett úgynevezett derékvas (Schwanenhals) van jelen, melynek föl- hajló görbülése egyszersmind könnyebbíti az előrész oldalt fordulását. Â modern járó művek tengelyei jobbára vasból vannak kovácsolva. Nemcsak tartósabbak a fatengelynél, hanem, mert súrlódásuk kisebb, könnyebb a forgásuk is. A tengely szárai vagyis végei, melyeknél fogva az agyba nyúlnak, tisztán vannak kerekítve és simítva, és ép így van kidolgozva a hozzávaló fémpersely vagy puska (Büchse). A rugók természetesen szintén igen fontos részt képeznek a kocsiban. Ezek veszik rugalmasságuknál fogva magukba a lökéseket, melyeket valamely járó mű az út egyenetlenségeitől szenved, és ezeket vagy épenséggel nem, vagy csak igen enyhe ingások alakjában származtatják át a korbára. Az egyetlen erre teljesen alkalmas- anyag az aczél, melyet igen sokszerű alakban alkalmaznak kocsirugónak. A legközönségesebbek az úgynevezett C-rugók és az S-rugók ; kedveltek az elliptikus 3 rugók r melyek közvetlen a kocsiderék alá tétetnek. Minden rugó több egymásra fektetett Va—1 centiméter vastagságú aczéllemezből áll, melyek vaskötelék (rugó szorító) által úgy vannak egymással összekötve, hogy minden egyesnek szabad mozgása megmarad. A nagyobb, elegánsabb hintók jelenleg mindannyian kettős, azaz 8-as rugón nyugszanak, miáltal a korba zökkentetései rendkívül elenyésznek. Érdekes, hogyan vonják be a zárt hintó (batár) födelét bőrrel. Az egész borító t. i. egyetlen egy bőrből áll, minden varrás nélkül. A jól megáztatott bőid rávonják a fatestre és tompa eszközökkel addig-kenik fenik, míg minden redő elsimul, eltűnik. A kocsik bemázolása és fényezése (lackiren) ismét külön munkaágat képez. Az erre való anyag : a közönséges ásványfestékek, kenőczék (Firnisse) és a fénymázak. Legelőbb az alapozó festékkel mindent bevonnak úgy, hogy se fát, se fémet, se bőrt többé nem lehet égymástól megkülönböztetni. Miután több ily réteg rámázolta- tott, a mi természetesen nem történhetik meg előbb, míg az előbbi nem száradt meg teljesen, következnek a fénymáz ismételt rámázolásai. A kocsi főrészei is mintegy 12—15 mázolásban részesülnek, melyek mindegyike sikárkővel (Bimsstein) s hasonlókkal többször tisztára leköszörültetik. Az utolsó fényeléssel addig várnak, míg minden tökéletesen megkeményedett. Kádár-munkák. A kádár, bodnár vagy pintér főkészítménye : a hordó ; azonkívül készít sajtárokat, dézsákat, kádakat, csebreket stb. Ez edények jobbadán boltozatos, domborodott alakúak, meid így a nyomás, melyet a folyadék falaikra gyakorol, legegyenletesebben oszlik meg, továbbá mert ez által legkönnyebben mozgathatók, gördíthetők egyik helyről a másikra. Ennélfogva oly fahasábokból alakíttatnak, melyek két végükben meg vannak görbítve : a dongákból. Ezek a nyers szálfából a szekerczével, vagy a kádárbárddal kinagyoltatnak, mikor is a hordó domborodottságára való tekintetből, két szélső végük élein mindjárt elvéko-
