Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A kocsigyártás és káderság
A rugók. 135 lása, ezt pedig természetes nagyságban készítik el. ízlés, csín és kényelem az, mit a kocsitól ép úgy megkívánunk, mint a jó lakliáztól. A kocsi alkotványán nem igen találni szögbe menő vagy egyenes vonalt ; itt mindenütt a legkülönbözőbb hajlások és kanvarított vonalak az uralkodók, és ebben nem lehet zsinórmértéket szabni lábakban vagy hüvelyekben, hanem a rajz alakjait kell ellesni s átvinni. Az erre szolgáló alakzatok (Patrone) vékony falemezekből állanak, melyek rátétetnek a rajzra és ennek mérvei szerint megszabatnak ; ez alakzatok szerint munkálja azután ki a míves a nyers anyagból a fürészszel, gyaluval stb. a kívánt alakot. Ez úgy vonatkozik a kocsi korbájára (Kasten) mint aljának részeire, a mennyiben fából készülnek. A míg ez utóbbiak közönséges kerékgyártó-munkát kívánnak, a korba- készítőnek ügyes munkásnak kell lennie, minthogy munkadarabja finom keretekből 170. ábra. Kocsigyártóműhely. és deszkamívből áll. Ez utóbbi részint gyalu, részint hő és nedvesség alkalmazásával hajlítás által alakíttatik. Ha vékony deszkát egyik oldalán megnedvesítünk és a másikat hőnek teszsziik ki, csakhamar teknősen megvetemedik, s pedig úgy, hogy nedves oldala lesz homorú ; e hajlást aztán befeszítés által állandóvá lehet tenni. Míg a korba készül, az alatt a kerékgyártó (Stellmacher) és kovács gondoskodnak a kocsi aljáról, a mihez a kerekek is tartoznak. A kocsikeréknek a könnyűséget szilárdsággal kell párosítnia. Ez össze van állítva : az agyból, küllőkből (záp vagy fentő) és talpból ; az eszterga, fúró, véső, faragókés, gyalu, stb. munkálnak előállításán. A küllőlikak, a csapok bevésése az agyba nehéz munka, mely ügyességet s éles szemet igényelnek, különösen sajátságos ferde állásuk miatt, melyet elfoglalnak az agyban. A számos résznek egy egészszé való egyesítését azonban a kereket átfogó abroncs eszközli. A kovács az abroncsot csak oly tágra készíti, hogy rendes körülmények közt nem lehetne a kiszabott kerékre huzni ; e míveletnél a kereket üres oldalával, a melyből t. i. a küllők az agy felé elállanak, egy e czélra rendelt aljazatra erősítik, az abroncsot meghevítik és ez állapotában, melyben tágabb mint hidegen, hirtelen a kerék körül borítják és kalapácsokkal ráhajtják. Abban a mértékben) a hogy a l
