Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Az esztergálás és a játékszerek gártása
ságu darabkákra szeldelik, s csak most tűnik ki, hogy egy csapat áJlatalak készült ki, melyet faragó munkával kell még tökélesíteni. Az ábrák (167. és 168.) ezt bővebben kimagyarázzák, melyek egyike egy tuczat lónak való karikát, másika még nagyobb számú ízelt bábnak való részeket szemléltet. A németországi házi ipar a játékszergyártást már évszázadok óta gyakorolja, sőt vannak egész nagy kerületek, melyekben nagyja apraja, mind esztergálással és faragással foglalkozik s készítményeiket világszerte árulják. Az anyagot szolgáltatják a különféle fenyőfák, a jávor-, a boróka-, a hárs-, a dió-, alma-, körtefa s a mogyorófa. Hasonló elterjedésü Francziaországban a mindenféle csecsebecsék gyártása, melyeket «articles de Paris» párisi czikkek néven ismer a kereskedő piacz. Ez iparág : a «tablettaria» legfőbb fejlettséget ért Párisban. A «tablettáiba» ama számtalan elefántcsont, fém, finom fa, szaru, kagyló stb. tárgyak készítésével foglalkozik, melyek a nélkül hogy szükségesek lennének, kellemes életszükségletekké váltak. A legyezők, szivartárczák, szobrocskák, szelenczék, pipák, sétabotok, ernyőnyelek, ttízszerszámok, gombok, ra- katos művek (eingelegte Arbeit), dobozok s ezer más tárgy, melyek meg sem nevezhetők, mind e munkakörbe esnek. A mily különbözők a tárgyak, annyiféle a megmunkálási modoruk, sót annyiféle a munkás is. Van mintázó, faragón bronzmíves, véselő (ciseleure), kéregpapirmíves (Cartonnagenarbeiter), díszítő, köszörűs stb. Ez az ipar házi ipar, a gyárosoknak nincs műhelyök. Az ügyesebb munkások, nevezetesen olyanok, kik saját eszméjüket valósítják, saját számlájokra dolgoznak és áruikat bizományosoknak, vagy a gyárosoknak adják el. A francziaországi tablettaria készítményeinek ára mintegy 50 milliót képvisel, rnelybí 1 Párisra valami 18 millió esik. Különösen nevezetes a legyezőipar, mely Párisból az egész világot elárasztja bájos pipere- czikkekkel. Ennél az ében-, akazsu-, rózsa-, palisander- és szántalfa-faragás, az elefántcsont, gyöngyház és szarumarató munka mellett, a főtényező. Van oly legyező, melynek darabja ezer frank, s van meg olyan közönsé ges, mely 3 sou-n kell. Hogy mily tömegesen készítik e czikket, élég felhozni az adatokat; 1862-ben a gyártott legyezők értéke kitett 7 millió frankot ; 1867-ben meg épen felrúgott 10 millióra. A legyezőkre fordított anyag előbb vékony, keskeny lemezekké szeldeltetik, melyek átadatnak a «façonneur»-nek, idomítónak, ki a legyező szilánkokat vázlatosan kimetszi s azokat fényeli. Erre bizonyos számú szilánkot, bármily anyagból is legyenek, két fém mintarud közé, úgynevezett kaliberbe, szorít, és ezek szélein kiálló anyagot lereszeli, úgy hogy a szilánkok tökéletesen a kaliber alakját nyerik. Közönséges legyezőknek e megmunkálás elégséges, míg a fény űzési árú még további mívelést is 132 Az esztergálás és a játékáruk gyártása. 168. ábra. ízelt bábok előállítása az esztergán. 167. ábra. Játékszerek előállítása az esztergán. Lovak.
