Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Az esztergálás és a játékszerek gártása
130 Az esztergálás és a játékaruk gyártása. Fsztergakajmók az w és n alakjában a fémmunkánál különböző nagyságban s különböző élekkel használtatnak s tisztjök szerint nagyzó, csúcs vagy szinlő kajmó nevet viselnek. Nagyobb munkánál oly bosszú a nyelők, hogy a munkás vállnak vetve használja. Élők a végen van ; a rovátok a tévőre jutnak és csak a megsikamlás ellen valók. A véső ár (s), a vésnök szerszáma, fontos az esztergás kezében is, különösen fém és más kemény anyag megmunkálására, ép úgy az r szilánkaczél is (Dreh- stahl), melyek csak igen vékony szilánkot liasítnak le egyszerre. A (pj aczél külső csavarjárat (csavarorsó) kiesztergálására való, (o) pedig a csavarházéra. Ha a (p) tovatolás nélkül, egyre egy helyre támad, magukba visszatérő csatornák s ormok keletkeznek. Reczés kerekek (Rändelrädchen) is vétetnek alkalmazásba (1) czifrázatok előállítására. Minthogy a furásaz esztergapadon ép oly kényelmesen mint gyorsan megy végbe, többféle fúró is használtatik, s vagy neki szegzik az orsóban keringő munkafának vagy megerősítik s elébe viszik a fúrandó tárgyat. A szán (support). Bármily ügyes is legyen valamely munkás, a gép a szabatosságot, tiizetességet tekintve őt sokkal felülmúlja. A fémet munkáló esztergapadoknál a munkás kezét pótolja a mozgatható tévő vagyis a szán, mely feleslegessé teszi azt, hogy a vésőt emberi kéz vezesse. A szánba az eszterga- aczélt oly állásba csavarolják be erősen, hogy a kellő támadást intézze a munkadarabra, a munkásnak csak arra kell ügyelnie, hogy a szán a munkadarab hosszában tovamozogjon, és gépesztergáknál még ezt sem kell tennie, mert a gép a tovamozgást maga eszközli. A szán mindig két részből áll : a korcsolyából, az oldalt tovamoz- gásra, és egy ezen álló, csavarok által ide-oda- lielyezhető rátévőből a metsző aczélok befoglalására, vagyis a vésőházból. A közölt ábrák világosan mutatják a kézi esztergapad szánjának berendezését. A 163. ábra a homloknézet, a 164. ábra az oldalnézet, a 165. ábra átmetszet nagyított alakban. A a a a fenéklemez (Grundplatte), mely a pad pofái közé van erősítve. A pádon végig tolódik a b csavar által a c toló (Schieber), ha a forgatyú forgatta- tik. A c tolón van az e láb, a melyen az / vésőház a g csavarral ide-oda tolható. Ha például egy hengert kívánunk esztergálni, legelőbb a szánt a forgatyú által mozdítjuk kezdete felé, aztán a vésőházat a g csavarral annyira neki vezetjük a hengernek, hogy a szerszám annyit foghasson, a mennyit egyszerre lehasítni bír. Ha már most az esztergát megindítjuk és egyidejűleg a szánt szükség szerint a forgatyú által lassankint előbbre toljuk, világos, hogy a henger minden ponton egyarányosan munkálódik meg, és ezt folytatjuk a vésőháznak igen csekély közelebb csavarása által mindaddig, míg az összes egyenetlenségek eltűnnek. Némely tömegesen szükségelt tárgyak, különösen gyufaszelenczék, egészen önműködő padokon készülnek, melyeket csak kerek rudakkal kell táplálni. A három 163. ábra. A szán. Homloknézet. 164. ábra. A szán. Oldalnézet.
