Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - A fa feldolgozása
A gyaluk nemei. 123 szögű mélyedés (fáncz, aj) képzendő, akkor sorra kerül az ajgyalu (Falzhobel, feuil- leret, fillister), melylyel képkeretek visszáján, ablakfiókok belsőszélein az üvegtábla behelyezésére stb. ajat vésnek. Ez a párkánygyalutól csak annyiban különbözik, hogy talpának egyik szélén egy kiszökellő lécz {pofa, Backen) megy végig, hogy a gyalu folyton egyenes irányban haladjon. — A fogasgyalu (Zahnhobel, rabot à dents) minden más gyalutól abban különbözik, hogy igen meredeken, a talphoz majdnem derékszögben álló vasa, él gyanánt egy sor hegyes fogakkal bir. Arra való, hogy vele a fa felszínét érdessé tegyék (úgy hivják ezt, hogy fogazzák); legtöbbször borí- tozásnál fordul ez elő, mikor a vakfának (Blindholz) és a borításnak (furnüre) egymással érülköző lapjait érdessé teszik, hogy az enyv jobban fogja. Ezeket a gyalukat leginkább asztalos-műhelyben találni. Ezeket és sok mást használnak más famunkások. Fölemlíthetjük a kocsigyártók korbagyalúját (Wagen- kastenmacherhobel), a kerekítőgyalut (Rundhobel), a küllőgyalut (Speichenhobel)stb. B) A párkány- és pártázatmmek (Gesims und Leistenwerk), a horonyok (Kehlungen, moulures, mouldings) kidolgozására az asztalosok a gyaluk egész gyűjteményével birnak, melyek horonyyyaluk (Kehlhobel, rabots à moulures, moulding planes) néven ismeretesek. Bútorokon tudvalevőleg igen gyakoriak a párkányzatok ; sok tárgy pl. ajtók stb. néha csak kevés párkánytagból álló foglalványt (horonykoszorut, Kelilstoss) nyernek. A tükrök, képek keretei stb. is legtöbbnyire hornyoltak. A horony- gyaluk leglényegesebb sajátsága abban áll, hogy vasuk éle a gyalulandó horony szerint van kikanyarítva, és hogy talpuk egész hosszában ezzel az éllel összhangzólag van alakítva. így pl. a kerekgyalu (Stabhobel, round plane) vasa homorúan íves élű, a homorgyaln (Hohlkehlhobel, hollow plane) éle domborúan íves, & párta- vagy kajács- yyalué (Karnieshobel, conice plane) pedig .9 alakú. Végül még felsorolandó a vájo- yyalu (Platthobel, rabot plate-bande, side-fillister), a melylyel különösen az ajtók, faltáblázatok stb. bélletét (Füllung) körülfogó széles kerítéket alakítják ki. C) A farészek összefoglalásánál használtatnak a következő gyaluk és egyéb szerszámok : Midőn két deszka szélességében összefoglalandó, az egyiket ellátják csappal (Feder, tongue), a másikat eresztágygyal (Nuth, groove). Ez utóbbi alatt derékszögű barázdát vagy válut érteni, mely a jelen esetben a deszka egész hosszában annak széle közepén végig fut. A csap a másik deszka széle közepén kiszökellik és az ereszt- ágyba tökéletesen beilled. Az így összekapcsolt farészekről mondják, hogy össze vannak eresztágyalva (genuthet, rainé, grooved). A csap és eresztágyak kimunkálására két gyalu szükséges, t. i. az eresztágygyalu (Nuthbobel, bouvet à rainure, grooving plane) és a csapozógyalu (Feder-Spundhobel, bouvet à languette, tongue plane). Mindkettő csak vasának és talpának alakja által különbözik egymástól. Az eresztágy- gyalu vasának éle csak oly széles, a minővé az eresztágynak lennie kell. A csapozógyalu vasa villás, s villa ágaival két oldalt gyalulja meg a deszka szélét, úgy hogy közepén a csapot képező kiszökellés marad. Mind két gyalu oldalt pofával (Backen, joue) van ellátva, a mi által minden bajoskodás nélkül változatlanul egy irányban haladnak. 6. A vonogót (Zieheisen) párkányléczek készítésére használják, tehát a hornyoló gyalu helyett, minthogy amazzal a kellő szabályosságot több könnyűséggel s biztosabban lehet megtartani. E vonogó vas legegyszerűbb alakjában egy 3 mm. vastag edzett aczéllemez, melynek szélén a horony alakjához képest különböző bevágások vannak. Ezek az egyik oldal felé kissé szélesednek s tehát a másik oldal felé élesek. Használatnál a vasat szilárdan megerősítik úgy, hogy bevágásai fölfelé irányulnak. Ezt lefödik egy vaslappal, melyet csavarokkal lassankint lejebb 16* '
