Frecskay János: Találmányok könyve: ismeretek a kézmű- és műipar mezejéről: 1-2. kötet (Budapest, 1881, 1877)
1. kötet - Az óragyártás
Az ingás óra. 93 düléseit. Ez azonban igen terhes foglalkozás volt. Segített erről a holland Huyghens, kinek 1657 körül azon szerencsés ötlete támadt: oly órát készíteni, melyben Galilei ingája a régi kerekes órával legyen összekötve. Ettől fogva az órások képesek voltak pontosabban járó órákat szolgáltatni. Különösen nyertek ezzel a csillagvizsgálók. A mostan használt óráknál négy lényegesen különböző rész különböztethető meg : 1. a mozdítókészülék, melynek hajtóereje a súly (koloncz) vagy a rúgó, ebből indúl ki a mozgás és az tartja azt fenn ; 2. a kerékmíí, mely egymásba kapaszkodó fogaskerekek rendszerét képviseli, a miáltal egyrészt a mutatók nyernek egyenletes forgattatást, s másrészt mozgását nyeri ; 3. a szabályozó (t. i. az inga vagy a lengő) ; 4. a gátló, a mely által a szabályozó a kerékművel liozatik összeköttetésbe és mely meggátolja azt, hogy az óramű hamar leperegjen, úgyszintén pótolja az erőveszteséget, melyet a szabályozó súrlódás s más akadályok miatt szenved. Az előrebocsátottakból következik, hogy az órák két főnemével van dolgunk, t. i. ingás és lengős órákkal. Az irujásórát vagy ko- lonczosnak vagy rúgósnak szerkesztik s lesz a szerint : a falióra (Wanduhr) és az állványéra (Stutzuhr). Akár az egyik, akár a másik mozdítókészülék használtatik, az óramű belszerkezete a főbb dolgokra nézve ugyanaz ; közönyös tehát, kettejük közül melyiket veszsziik részleteiben szemügyre. A 120. és 121. ábra ugyanazon műnek homlok- és oldalnézetét mutatja, s az összes jelelő betűk, a mennyibe duplán fordúlnak elő, minden képben ugyanazon részeket jelölik. Az A hajtókoloncztól kiindúlva, a B dobhoz jutunk. Ez lazán nyugszik a C első kerék tengelyén , de azzal záriás (Sperrung, encliquetage) által, mely a 121. ábrában jelezve van, akkép van összekötve, hogy csak egy irányban, s pedig abban, hol a zsineg fölhúzatik, foroghat önállóan. A fölhúzás az órakulcscsal történik, melyet a kiálló négyszögü göröndölyre dugunk ; az egész mű a dob kivételével ezalatt nyugodtan maradt. Mihelyt azonban a vonóerő szabadon hat a dobra, a belézökkent záriás folytán a C kerék és vele a többi kerék mind forgásnak indúl ; de a kerékmű gyorsan leperegne, ha az inga állandó és szabályzó menetet nem kölcsönözne neki. A C dobkerékről a mozgás átszármazik az E kerékre az által, hogy az előbbi Iái. ábra. Ingás óra, a mü homlokképe.
