Bittó Béla: Szabadalmi intézményünk történeti előzményei (Budapest, 1942)
Bevezetés
1821-iki évtől 1837-ig mindig 50, innét kezdve pedig végig 40. A kútfő száma után jövő pos. azaz positio, magyarul: tétel, az utána következő számmal azt a tételszámot jelöli, amely alatt az ügyirat a megadott kútfő közelebbi, számszerűit megjelölt tételszáma alatt elhelyezve van. P. o. a helytartó tan. o., departam. commerc. 1821 fons 50, pos. 12 azt jelenti, hogy az ügyirat az Országos Levél tál* helytartótanácsi osztályának kereskedelmi ügyosztályában az 1821. évi 50-ik kútfő 12. tételszáma alatt található. Némelykor mind a kancelláriai, mind pedig a helytartótanácsi osztálybeli ügyeknél még ezt a megjelölést is találhatjuk: acci. 1 vagy 2. Ennek a rövidítésnek az acclusum kifejezés, vagyis magyarul a csatolmány felel meg és ehhez képest a jelzett rövidítés azt fejezi ki, hogy a kérdéses megjelölt ügyiratban a szóbanlevő ügy az első vagy a második csatolmány. Egyszerűség okából ott, ahol az azonos kútfőnek ugyanazon évi különböző télelszámait közöljük, mint például utóbb látni fogjuk, az egyes évek szabadalmai felsorolásánál, a kútfőt csak egyszer adjuk meg: az elsőnél. A tételszámok előtt azonban, félreértések elkerülésére a pos. rövidített jelzést mindenütt kitesszük. A találmányi szabadalomlevelekben többször találkozhatunk ily megjelöléssel: X. Y. Bükkből (Sopron vm.), most Bécsben, vagy pl. a Pestről származó V. Z. kereskedő Bécsben, vag}r jelenleg Bécsben stb. Byen esetekben a szabadalomtulajdonost magyarországinak tekintettük, mivel több esetben olyan adatokra jöttünk rá, hogy ezek olyanok, akik találnnűryuk szabadalmazásának szorgalmazására és találmányuk vagy szabadalmuk értékesítése végett időznek Bécsben. Hasonlóképen magyarnak vettük a német örökös tartományokban vagy Bécsben lakó azokat a szabadalomtulajdonosokat is, akiknek neve kétségtelen magyar voltukra utal, amilyen például a bécs- brigittenaui Szabó fecskendőgyáros a fiaival, akiről tudjuk, hogy Felsőmagyarországból származott el Bécsbe, ahonnét utóbb megint visszatért a hazájába. Ezek közlésével, nézetünk szerint, mindarra kitértünk, ami az adatok megismerését és használatát megkönnyíti. Ami az 1821—1827 évköz rövidítetten közölt szabadalomlevelek olvasásának módját illeti, arra az 1821. évi szabadalomlevelek ismertetésénél fogunk kitérni, mivel ez a többi anyaggal nincs ösz- szefüggésben. A gyári szabadalomlevelek latin szövegét a rendkívüli gazdasági viszony és különösen a legelső terjedelme miatt mellőztük, azok magyar fordításában pedig, különösen a Mária Terézia korabeliektől kezdve a megismétlődő szövegrészeket az első, e korbeli teljesen 7
