Bittó Béla: Szabadalmi intézményünk történeti előzményei (Budapest, 1942)

Előszó

ELŐSZÓ*

Történelmi időket élünk.

A nemzet fájának gyökereit mélyre kell bocsátanunk, hogy a léthez való jogot biztosíthassuk.

A nemzet arra hivatott munkásainak ma elengedhetetlen kötelességük a jövőt tápláló multat lehető mélyen feltárni. Mindenkinek ott, és úgy, amint azt hivatását betöltő helye megköveteli. Ma valamely intézménynek nem lehet csak az a feladata, hogy a jelennek mindennapi dolgait, az ügyeket többé-kevésbbé jól, vagy rosszul ellássa. Ma a történelem alapzatán előre, la jövőbe is kell tekinteni.

Ez vezetett engem arra, hogy az ezidöszerint rámbízott intézmény, mint a nemzeti életnyilvánulás légy igen jele'n'fős és talán eléggé nem is méltányolt ágazatának a történelmi múltja iránt érdeklődjem.

Hiszen az emberiség szaporodásával, állagértelmiségének fokozatos emelkedésével, a közlekedés, a hírszolgálat, a véleménykicserélés erős tökéletesedésével a társadalmi kérdések történelem- formáló erővel léptek előtérbe s a jólét és életszint emelésére az emberi agyvelöből kisajtolt eszközökkel iörekszünk a természeti erők minél tökéletesebb és gazdaságosabb kihasználására.

Ezekben a törekvésekben vitathatatlanul elöljárnak a tudományos felfedezések és az ezekből leszármazlatott ipari találmányok. Ezek keletkezésének intézményes elősegítése és biztosítása jogrendszerünknek egyik sarkalatos követelménye s ennek jelentőségéről véleményünkben éppen a történelem lapjainak forgatása közben erősödhetünk meg.

Milyen jól esik kiolvasni akár pl. 1. Lipót, akár I. József vagy Mária Terézia adományleveleiböl a világosan megnyilatkozó tudatéit

* Ezt az előszót Schilling Zoltán a m. kir. Szabadalmi Bíróság boldogult elnöke még a ml? teljes kinyomatása előtt adta nyomdába.