Stiassny József (szerk.): Okiratminták gyűjteménye: a vonatkozó beadványmintákkal és magyarázó jegyzetekkel (Budapest, 1942)
Első függelék
egyike mint névaláíró aláírja, a végrendelkező pedig kézjegyével ellátja, s mindezen alaki kellékek betartását pedig magán az okiraton a tanuk igazolják. (T. 6. §.) Olyanok, kik 18. életévüket be nem töltötték, továbbá vakok, siketek és némák, vagy akik eszük használatától meg vannak fosztva, valamint akik hamis eskü, vagy nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt jogerejűleg elítélve voltak, végrendeleti tanuk nem lehetnek. (T. 2. §.) Az, aki valamely végrendeletnél tanuul alkalmaztatott, továbbá annak fel- és lemenő ágbeli rokonai, úgyszintén szüleitől és nagyszüleitől leszármazó oldalrokonai, unokatestvérig bezárólag, nemkülönben házas- társa, házastársának testvérei, ugyanannak fel- és lemenő rokonai, továbbá fel- és lemenő rokonainak és testvéreinek házastársai a végrendelet által nekik szánt előnyben csak akkor részesedhetnek, ha a kérdéses tanút nem számítva, a végrendelkezés a szükséges számú tanuk előtt történt. (T. 9. §.) Az, aki az örökhagyó végrendeletét írta és azok, akik a végrendelet írójával a fentemlített rokonsági, vogy sógorsági viszonyban vannak, a végrendeletben nekik szánt előnyben csak az esetben részesülnek, ha az örökhagyó a végrendelet idevonatkozó részét önkezűleg irta, vagy ha a végrendeletnek ezen intézkedését tartalmazó részét külön önkezűleg aláírta, vagy ha a végrendelet szövegében, illetőleg záradékában önkezűleg írt, esetleg a végrendeletnél jelen volt tanuk előtt a végrendelkezésnél élőszóval tett nyilatkozatával a végrendelet ezen részét külön megerősítette. A végrendelet írójának a bírói gyakorlat nem csak anngk leíróját, Iemásolóját érti, hanem annak megfogalmazóját, készítőjét, értelmi szerzőjét is. (P. H. 256.) Ha valamely írásbeli magánvégrendelet az előnyben részesítendő személyt illetőleg, a végrendelkező által kiállított valamely különiratra, mint a végrendelet kiegészítő részére hivatkozik, ez az irat csak 550