Stiassny József (szerk.): Okiratminták gyűjteménye: a vonatkozó beadványmintákkal és magyarázó jegyzetekkel (Budapest, 1942)
XII. Egyességek. Vegyesek
vonni igyekezett, ezen legnagyobb mértékben helytelen és kifogásolható eljárása folytán önmagát fosztotta meg esetleg«* bizonyítékaitól. Egyebekben is a bíróságnak a rendelkezésre álló levelezésből, valamint felek kihallgatásából módjában volt amúgy is a a tényállást tisztázni. A bíróság foganatosította a szükségesnek látszó szakértői szemlét, betekintett a felek között létrejött szerződésbe, megvizsgálta a tervrajzokat és a bizonyítás kiegészítéséül elrendelte felperesnek, valamint I. r. alperesnek eskü alatti kihallgatását, melyet a 28. sorszámú jegyzőkönyv tartalmaz. Annak előrebocsátása mellett, hogy a kihallgatott felek vallomása a legtöbb pont tekintetében egymással lényegében megegyezik és inkább csak nüanszbeli ellentéteket tartalmaz, a bíróság I. r. alperest találta esküre bocsátandónak, mert egyrészt felperes volt túlnyomóan a bizonyító fél, másrészt a bíróság az összes körülményeket a Pp. 270. §-a alapján szorgosan méltatva, úgy találta, hogy ott, ahol a felek vallomása között nénú eltérés mutatkozott, I. r. alperes előadása a valószínűbb. A bíróság ehhez képest a Pp. 370. §-ára való utalással elrendelte, miszerint I. r. alperes a Pp. 778. §-a alapján megkeresendő budapesti központi kir. járásbíróság előtt a 28. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt vallomására tegye le az esküt. Figyelemmel azonban arra, hogy felperes kijelentette, hogy az eskü kivételét nem kívánja és ezzel egyenértékűnek tekinti, ha I. r. alperes ünnepélyes nyilatkozatban kijelenti, hogy 28. sorszámú jegyzékben tett vallomását minden tekintetben fenntartja, a bíróság az I. r. alperestől ily értelemben az ünnepélyes nyilatkozatot eskü helyett kivette. II. Felek egyező előadása alapján nem volt vitás, hogy a vállalati összeg 60.000 pengőben lett megállapítva és az sem vitás, hogy felperes pótmunkákat végzett.-526
